Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Boga Bálint: Gerhard van Swieten, mint a modern gerontológia előfutára
40 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Forrásai Az öregedés tüneteinek ismerete, testi-lelki jeleiről alkotott véleménye különböző forrásokból eredt. 1. Kiváló mestere, Boerhaave minden valószínűség szerint ebben is átadott széles, beható ismereteket számára. A következő, tőle származó idézet alátámasztja ezt:,,fenntartani a test töretlen egészségét, a szellem állandó élénkségét és nyugalmát és megőrizni a késő öregségig, amikor betegség és küzdelem nélkül a test, lélek búcsút mond egymásnak.”1 2. Saját, hosszú évek alatt összegyűjtött orvosi (gyógyító) és bonctani tapasztalata. Diplomamunkája az erek anatómiájával és működésével foglalkozott. Beszédében felhasznált több olyan megállapítást, amelyeket részletesebben a Commentaria-ban fejtett ki. A bécsi egyetemen élettant és patológiát oktatott. 3. Jól ismerte a klasszikus, ókori szerzők öregedésről írt megállapításait, munkáit. Az előadásban néhol említi a szerzőket (pl. Hippokratész), sok helyen nem, például a Cicero által írt, sokak számára ismert alapmű7 8 tételeinek felsorolásánál, bár egész gondolatmenetén végighúzódik ennek logikai felépítése. Egyes részek a Commentaria-ban idézett ókori orvosok tételeinek és az ott kifejtett gondolatoknak ismétlése (pl. Galénosz, 1. később). 4. Feltehető, hogy olvasta a korabeli jelentős szakkönyveket, hiszen az egyetemi könyvtár elöljárója volt (pl. F. Hoffman nedvtana). 5. Felhasználja különböző korok öregjeinek konkrét történeteit egy-egy megállapítás alátámasztása példájaként. Ezek mások írásaiból (főleg Cicero említett művéből), illetve önéletírásokból (pl. Cornaro) származnak. 6. Saját maga személyes öregedési jelenségei is adtak információt számára. Az előadás folyamán többször utal saját korára („nos senes”: mi, öregek). Ekkor ő 63 éves. A beszéd szerkezete Kaenzler 38 nyomtatott oldalon mutatja be az előadás szövegét, stílusa van Swieten személyes jelenlétét idézi. A bevezető részben viszonylag részletesen az uralkodó, az egyetem vezetőinek köszöntése, a tanulás, az ismeretszerzés értelmének kifejtése történik. Ezt a részt nem kívánom ismertetni. Ezután következik a téma feldolgozása, amelyben részletezi az öregedésről vallott nézeteit. Az előadás három részre különíthető el, amelyek azonban élesen nem különülnek el egymástól, egyes tételek, némileg más megfogalmazásban, visz- szatérnek a szövegben. A sorrendben néha következetlenségek tapasztalhatók (pl. az étkezési ajánlások közepébe helyezi a fiatal generációkhoz fűződő viszony kifejtését). Az első rész felvázolja az előadás témáját, célját, ismerteti az öregedés lényegét, ebben az anatómiai változásokat, megkülönböztetését az elaggottságtól, és az életerő megőrzésének lehetőségét. Ebben a részben jelenik meg a legjobban a szerző saját megközelítése. 7 Idézi: Iván László: A geriátria rendszerszemlélete és gyakorlata. In: Boga B., Samu A.: Klinikum és farmakoterápia időskorban. Vox Medica Kiadói Kft., Budapest, 2011. 8 Cicero: Az idősebb Cato vagy az öregségről. In: Cicero válogatott művei Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987. 346-380.
