Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
KÖNYVSZEMLE
310 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) kultúra történeti és társadalmi jelentőségére, munkássága révén a legnagyobb hatású divatszociológusok és divattörténészek között tudhatjuk őt. A magyar viselettörténészek és divatszociológusok számára sürgető munkásságának alaposabb ismerete, azonban hazánkban egyik műve sem jelent meg (fővárosi könyvtárainkban egy-két példányszám fellelhető). Jelen tanulmányban ismertetett könyve, a The Corset, a Cultural History is csak külföldön érhető el a magyar érdeklődő számára. A neves divattörténész a viselettörténet talán legvitatottabb ruhadarabját, a fűzőt veszi górcső alá. Korábbi vizsgálódások, különösen a feminista nézetek a fűzőt az elnyomás és felszabadítás, divatozás és kényelem, egészség kontextusába helyezték. Steele azonban úgy véli, hogy nem lehet ennyire feketén-fehéren értelmezni a kérdéskört. Vitatja, hogy a fűző valóban a nők elnyomásának egyik legelterjedtebb eszköze lett volna, valamint el kívánja oszlatni azt a sztereotípiát, amely szerint a szoros fűzés, az ún. „tight-lacing” egy általánosan elterjedt jelenség volt a kor asszonyai és leányai között. Megvizsgálandó kérdései közé tartozik továbbá az is, hogy a fűző, amelyet hosszú évszázadokon keresztül viseltek a nők, valóban lehetett-e kiváltója annyi egészségügyi problémának, amennyivel vádolták. A hagyományos történetírás a nőket a divat áldozatainak tekinti. Egyes nézetek szerint a divat (élen a fűzővel) a nők elnyomásának eszköze a patriarchális társadalmakban, azonban Steele megkérdőjelezi ezt a vélekedést: szerinte ezek a történészek figyelmen kívül hagyják azt a kérdést, hogy miért volt a női ruhatár egyik legalapvetőbb ruhadarabja több mint 400 éven keresztül. Véleménye szerint a fűző-polémia vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gendertörténeti megközelítést sem. A fűző történeti áttekintésével Steele ezeknek a kérdéseknek a körüljárásához ágyaz meg, valamint a fűző keletkezésével és elterjedésével kapcsolatos legendákat is szertefoszlatja. A kapcsolódó fejezetben az ókortól egészen az 1800-as évek kezdetéig tárgyalja ezen ruhadarab történetét. Kitér a készítési technikákra, a fűzőkészítőkre és kereskedőkre, a felhasznált anyagokra és természetesen a változó formára, stílusokra, szabásra, a fűzőviselettel kapcsolatos szokásokra, etikettre és nem utolsó sorban a fűző felilletve levételéhez kapcsolódó „rítusokra”. Tehát a tárgyalt fejezetben nem száraz történeti áttekintést kapunk Steeletől, hanem egy komplex, olvasmányos tanulmányt, amely a fűző történeti feldolgozását egy tágabb, társadalomtörténeti kontextusba helyezi. Vizsgálódása kitér az észak-amerikai, az angol és a francia fűzőviseletre egyaránt, de találunk utalásokat a spanyol módira is. A fejezetet - ahogy a könyv egészét - gazdag forrásfeltáró munka jel lemzi: Steele felhasználja a korabeli sajtót, magánlevelezéseket, naplókat, művészeti alkotásokat, karikatúrákat, fűzőket, korabeli nőknek, vagy nőkről szóló írásokat, fűzőkészítői- illetve kereskedői feljegyzéseket, dokumentumokat és nem utolsósorban irodalmi alkotásokat is. Az ok, amiért a történeti fejezetet csak a 19. század elejéig viszi Steele, az, hogy a 19. századnak egy külön fejezetet szentel. Ez a század ugyanis egy mozgalmas korszaknak számított a fűző történetében, ekkor kavart a legnagyobb port a viselők és ellenzők körében. Ennek sok oka van. Az egyik legalapvetőbb az, hogy az ipari forradalom következtében bekövetkezett textil-és vasipari1 fejlődés szélesebb rétegek számára tette elérhetővé a fűzőt. ' Az acél bújtató lyuk feltalálása például sokkal tartósabbá tette a fűzőket. A korábbi cérnával megerősített bújtató lyukak ugyanis könnyen elszakadtak, különösen, amikor szorosabbra főzették magukat a hölgyek. Szintén a 19. század találmánya az a kapocs-sor, amely a fűző elejébe varrva lehetővé tette a nők számára, hogy fűzőjüket egyedül is fel-illetve levehessék. A vasipar fejlődésének volt köszönhető a fűző merevítő szerkezetének acéllal történő pótlása is, a korábban szokványos bálnaszila, agancs-és csontmerevítések helyett.
