Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története

KAPRONCZAYKároly: Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története

263

Orvostörténeti Szakcsoportnak, az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának. MOZSONYI Sándor (1889-1976) gyógyszerész, orvos, egyetemi tanár. 1912-ben gyógyszerész-, 1919-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. 1920-1934-ig miniszteri osztálytanácsos, 1934-1962-ben a bp-i gyógyszerészeti intézet igazgatója. 1940-től egyetemi tanár, javaslatára indult be az önálló gyógyszerészképzés, kari dékán. Az Ernyey József Gyógy- szerészettörténeti Múzeum alapítója.

NEBENFÜHRER László id. (1897- ?) bőrgyógyász, egyetemi magántanár, a Szent János Kórház főorvosa.

NÉMEDI István gyógyszerész, egyetemi docens, a gyógyszertani tanszék munkatársa. NÉKÁM Lajos id. (1868-1957) orvos, bőrgyógyász, egyetemi tanár. 1910-től a bp.-i Bőr- gyógyászati Klinika igazgatója, egyetemi tanár. Jelentős bőrgyógyász, a szifilisz elleni küzdelem szervezője. Jeles könyvgyüjtő, orvostörténész. Híres könyvgyűjteménye részben az Országos Orvostörténeti Könyvtárba került.

ORAVETZ Pál (1895-1962) orvos, fogorvos, egyetemi tanár. 1938-ban magántanár, 1946- ban rk. egyetemi tanár, 1948-tól egyetemi tanár a bp.-i orvosi karon. Gyermekfogászattal foglakozott. Jeles orvostörténész, tagja volt az Orvostörténeti Szakcsoportnak.

PÁKOZDY Károly (1885-1959) orvos, belgyógyász, reumatológus, egyetemi magántanár, Semmelweis dédunokájának férje. A Budai Irgalmas Kórház, majd az ORFI főorvosa. Számos tanulmányt írt a klimatikus betegségek, orvosi meteorológia témakörben. Neves filate- lista és gyűjtő volt. Gyakran látogatta az orvostörténeti üléseket.

PALLA Ákos (1903-1967) orvostörténész, könyvtárigazgató. Joghallgató Kolozsváron, majd művészeti és könyvtártudományi tanulmányokat folytatott. 1948-ban tisztviselő a Népjóléti Minisztériumban, 1951-től az Országos Orvostörténeti Könyvtár igazgatója. A korabeli orvostörténeti közélet egyik szervezője, az Orvostörténeti Közlemények alapítója, az Orvostörténeti Szakcsoport, majd a Magyar Orvostörténelmii Társaság egyik alapítója. 1959-ben az első Weszprémi-érmet kapta meg.

PÁTER János (1905-1976) orvos, higiénikus, egyetemi tanár. 1943-ban egyetemi magántanár, 1963-1975-ig a pécsi orvosi karon a közegészségtan egyetemi tanára, Környezet-, és a közegészségügy kutatója, orvostörténész.

REGÖLY-MÉREI Gyula (1908-1974) orvos, anatómus, orvostörténész, c. egyetemi tanár. 1936-ban a fülgyógyászat magántanára, 1961-ben c. egyetemi tanár. 1958-1964-ig a MTA Orvostörténeti Bizottságának titkára, az Orvostörténeti Szakcsoport és a Magyar Orvostörténelmi Társaság alapító tagja, 1968-1972-ben alelnöke. 1959-ben Weszprémi- érmet kapott.

RÉTI Endre (1911-1980) orvos, orvostörténész, 1945-után a TIT főtitkára, 1966-tól az Orvosegyetemi Kari Könyvtár igazgatója. Az Orvostörténeti Szakcsoport vezetőségi tagja, a Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkára (1968-1970), elnöke (1970-1972), a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság főtitkárhelyettese, Weszprémi-érmet kapott (1974). Számos könyv és tudományos közlemény szerzője.

SPIELMANN József (1917-1986) orvos, orvostörténész, egyetemi tanár. 1943-től a kolozsvári egyetem orvostörténeti tanszékén működött, 1950-től Marosvásárhelyen az orvostörténelem előadója, 1960-tól tanszékvezető egyetemi tanár. A Román Tudományos Akadémia tagja (1961), a Román Orvostörténeti Társaság alelnöke (1972-1986), 1980-ban Weszprémi-érmet kapott.