Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
KAPRONCZAYKároly: Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története 245 Schultheisz Emil személyesen követte meg az idős és már beteg Elekes Györgyöt. A Magyar Orvostörténelmi Társaság 1975-ben Weszprémi emlékéremmel ismerte el korábbi értékes kutatásait, sok évtizedes érdemeit. Elekes György az önkéntes „száműzetés” éveiben nem maradt fórum nélkül: csatlakozott a Ráday Könyvtár köré tömörülő református értelmiségiekhez, ott tartott értékes előadásokat. A folyóirat sikere ismét előtérbe helyezte az orvostörténeti szakcsoport megalakításának időszerűségét, sőt a Nemzetközi Orvostörténeti Társasággal való kapcsolatfelvétel engedélyeztetését, továbbá pontos jegyzék alapján meghatározva azon orvostörténeti intézményeket, amelyekkel a kapcsolat felsőbb hatóságok engedélyéhez kötött. Ekkor jött létre a kapcsolat a Könyvtár és a MTA Orvosi és Biológiai Osztálya alá rendelt tudománytörténeti bizottság között, elsősorban Rapaics Rajmund elnökkel, aki ezután bizottsági üléseit a Könyvtárban tartotta. A megállapodás értelmében:”/! bizottságnak szándékában áll az Akadémia vonalán előterjesztést tenni a Könyvtár és annak minden gyűjteménye átvételére és ebből megalapítani a szakmai tudománytörténeti intézetet. ”. Ez az első olyan előterjesztés, amely az Országos Orvostörténeti Könyvtár intézetté való átalakítását mondta ki. Rapaics Rajmund akadémikus javaslata ugyan keresztezte az akadémiai orvostörténeti bizottság elképzeléseit, amely az önállóság megtartása mellett döntött, de saját „befolyása alá” akarta vonni a Könyvtárat. A jeles biológus foglalkozott saját szakterületének történetével, megírta a Magyar biológia története c. könyvet és ezzel nagyobb súlya volt az MTA vezetői előtt, mint a tudományos minősítési gondokkal küzdő orvostörténeti bizottságnak. Érdemes megemlíteni, hogy Rapaics Rajmund régebbről ismerte és jó viszonyban volt Daday Andrással, Elekes Györggyel, Morelli Gusztávval és Huszár Lajossal. Elképzelések a Könyvtár jövőjéről Az Orvostörténeti Könyvtár jövőjéről több elképzelés is született: A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a Tudománytörténeti Bizottságot kérte fel az Orvostörténeti Könyvtárral kapcsolatos elképzelések megfogalmazására. Igaz, a tudománytörténeti bizottság inkább biológusokból, természettudományos végzettségű szakemberekből állt. akik érdeklődtek ugyan az orvostörténeti kérdések iránt, de egészében nem sokat értettek1 speciális problémákból. Rapaics Rajmund akadémikus azt az elképzelést képviselte, haY egyetemi oktatás hiányában a jobb elhelyezési körülmények közé kerülő Országos Oros- történeti Könyvtár - tematikailag sokrétű gyűjteményeivel, hatalmas könyvállomámával - inkább egy akadémiai intézetté lenne alakítható. Ennek feltétele, hogy a MTA vegyetulaj- donába az Országos Orvostörténeti Könyvtár könyv-, műtárgy-, és levéltári gyűjteményeit, a könyvtárosok, történészek, természettudományos képzettséggel rendelkezők közössége magas színvonalú szakmai kutatásokra, az anyag feltárására alkalmassá válhatnak A másik elképzelést a „könyvtári vonal” képviselte, amelyet már az 1953. má'cius 30,- án az Országos Széchenyi Könyvtár vezetésével végzett szakmai ellenőrzés soán Varjas Béla (az OSZK igazgatója) és Szentmihályi János (az ELTE Központi Könyvtarának osztályvezetője) fejtett ki. „A jelen formájában egy önálló Orvostörténeti Könyvtár fenntartása nem gazdaságos és az érte hozott anyagi áldozat nincs arányban az orvostörténeti kutatás általános jelentőségével. [...] A bizottság véleménye szerint a könyvtárat csupán
