Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
KAPRONCZAYKároly: Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története 235 rendszerben működtek, több helyen - majd minden szocialista országban - muzeális értékű patikákban gyógyszerészettörténeti múzeumokat létesítettek. E kilátástalan helyzetből jelentett kiutat, hogy a megszűntetett tudományos társaságok és egyesületek, a feloszlatott egyházi intézmények (rendi kórházak, könyvtárak, múzeumi gyűjtemények) értékes vagyonáról gondoskodni kellett. Az egészségügyi miniszter hivatalos rendelete az államosított tárgyak és gyűjtemények befogadó helyéül a területileg illetékes múzeumokat, könyvtárakat és levéltárakat jelölte ki. Azonban nem mindegyik gyűjtemény volt képes - raktározási gondok miatt - az államosított vagyontárgyakat befogadni. Ekkor született az a döntés, hogy az orvosi múltra vonatkozó könyvanyagból kialakítják az Országos Orvostörténeti Könyvtárat, ahol az előbb említett könyvtárak történeti anyagát gyűjtik össze. Az egészségügyi miniszter rendelete nemcsak a feloszlatott szerzetesrendek könyvanyagáról kívánt gondoskodni, de az Orvosegyesület közel 70 ezer kötetből álló könyvtárának sorsáról is. A Szentkirályi utcai épületben ekkor már az említett Egészség- ügyi Dolgozók Szabad Szakszervezete működött, de itt akartak helyet biztosítani a Szovjet Orvostudományi Dokumentációs Könyvtárnak és Központnak is. Ezeknek valóban felesleges volt az 1837-ben alapított egyesületi könyvtár ritka könyvgyűjteménye, amelyről az Egészségügyi Minisztérium mindenképpen gondoskodni akart. Az 1950. szeptember 7-én kelt 34/1950. számú törvényerejű rendelettel feloszlatták a betegápoló Irgalmas Rend összes intézményét, így a budai irgalmasok kórháza is állami kezelésbe került. A rend, és a kórház gyógyítói számára gyűjtött könyvtári anyag — tudomány és kultúrtörténeti értéke miatt - szerencsésen megmenekült a pusztulástól, sőt az itt életre hívott könyvtárat jelölték ki a többi államosított rendi kórházban gyűjtött orvostörténeti vonatkozású könyvek őrzőjévé. A budai Irgalmas Rend a 19-20. század fordulóján, - régi kórházépülete helyett - Kiss István építész tervei alapján új, 300 betegágyas kórházat építtetett, amit 1903. szeptember 29-én avattak fel. A kórházépület a kor minden követelmények megfelelt, valóban méltán vehette fel a „közkórház” megkülönböztető nevet. A korszak betegellátási kívánalmai szerinti minden betegosztállyal rendelkezett, orvosi kara is a legjobbakból került ki. A kórház jobboldali szárnyában helyezték el a konvent helyiségeit, amelynek földszintjén kapott helyet a nyilvános - utcai bejárattal is rendelkező - Gránátalma Gyógyszertár és laboratóriumai. A földszinti folyosóról díszes kovácsoltvas kapun át lehetett felmenni a félemeleten kialakított rendi könyvtárba és levéltárba, az első emeleten elhelyezett rendi hivatalokba és a második emeleten levő szerzetesi lakószobákhoz. A kolostori szárny második emeletén volt a kápolna. Az épület baloldali szárnya - az Üstökös utcai, csendesebb rész - volt a kórház: műtők, rendelők, betegszobák, stb. A volt rendi könyvtár kb. 10 ezer kötetből állt, főleg egyházi témájú munkák gyűjteménye volt, de szép számban gyűjtöttek orvosi könyveket, folyóiratokat is, a gyógyító munka elősegítésére. A rendi könyvtár állományának egy hányada 18. századi munkákból állt, amelyek részben még Szepesvárallyáról kerültek Budára, majd az irgalmasok pesti éveiben, a II. József által 1781-ben feloszlatott szerzetesrend könyvanyagával is gyarapodtak. A könyvek zöme azonban már a rend budai letelepedése (1805) után került az irgalmas könyvtárba. Kiss István építész a rendi könyvtárat a kolostor jól megközelíthető és elkülönített részébe tervezte, amelynek mérete igazodott a tényleges állományhoz, az esetleges gyarapodáshoz és kutatás feltételeihez. így az első termet a feldolgozásra és az olvasásra tervezték, vala-
