Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kölnei Lívia—Varjassy Péter: A jeruzsálemi Szent János Lovagrend ispotályai a középkori Magyarországon
22 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) 7. Vrána (Aurana, Vrana, Horvátország) vár, rendház és feltételezhető ispotály (1165-től templomos - 1328 körül: a johannitáké - 1392) A 14. század közepétől egyik legfontosabb johannita központ a Horvátországban lévő, a tengerparti Biográdhoz közeli Vrána (Aurana) volt. Már all. században állt itt egy Szent Györgyről nevezett kolostor (monasterium beati Gregorii quod Vrana vocatur), amelyben bencések éltek. A horvát uralkodó, Dmitar Zvonimir, 1076-os megkoronázásának alkalmával minden ingó és ingatlan vagyonával, értékes kincstárával, odaadományozta a pápai legátusnak, illetve a Szentszéknek. Pontosan nem ismert, mikor jutott a kolostor a templomosok birtokába. Az szinte biztos, hogy a római pápa adományozta nekik, mivel csak ő rendelkezhetett felőle. Fejér György a kolostorok időrendi összeírásában, az 1165-ös évnél, az alábbi adatot említi, igaz a forrás megjelölése nélkül: „Praeceptoratus Templariorum sancti Gregorii in Wrana, alias Aurania”. 1169-ben már bizonyosan a templomosok kezén volt a kolostor, és a várral együtt egészen a rend 1312-es megszüntetéséig az egyik jelentős birtokuk maradt. A templariusok uralma alatt egy négy saroktomyos, erős vár épült, ami az idők során tovább bővült.67 Pray György szerint a johanniták Vránát és a környező birtokokat nem közvetlenül a templomos rend feloszlatása (1312) után szerezték meg, hanem azok előbb Károly Róbert kincstárához kerültek. Ez így maradt egészen a fia, Nagy Lajos király uralkodásáig, aki a század negyvenes éveiben, 1345-ben adta oda a johannitáknak Vránát és a Ravni kotari tájegységbe eső birtokait. Miután Nagy Lajos király a vránai perjel fennhatósága alá rendelte az összes magyarországi lovagházat 1345-ben, a vár a magyarországi Szent János Lovagrend központjává vált. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Vrána lett a magyar-szlavón rendtartomány székhelye - bár ez nem jelenti azt, hogy a perjeleknek mindig Vrána volt az állandó tartózkodási helye. (Gyakran előfordult, hogy a magyar perjelség elöljárói más-más rendházakban tartózkodtak, pl. Gyánton, Bélán, Csurgón, Pakracon vagy Gorán.) A következő ötven év Vrána hatalmának legnagyobb korszaka, amikor országos jelentőségű események színhelye volt. A várban szervezte 1383-ban Palizsnyai János vránai perjel, Durazzói Kis Károly, Pál zágrábi püspök és Horváti Iván horvát bán és erdélyi vajda az Erzsébet királynő és leánya, Mária elleni összeesküvést. Ennek a véres összeesküvésnek a célja az volt, hogy Durazzói Kis Károly legyen Magyarország királya. Vrána 1392-ig volt a Johannita Rend tulajdonában. Tvrtko bosnyák király, majdiósz- ló nápolyi király foglalta el, végül 1409-ben a Velencei Köztársaság birtokába került. A magyarországi johannita perjelek azonban továbbra is viselték a „vránai” címet.68 69 Vrána nagy kiterjedésű romjai az egykori praeceptoratus hajdani nagyságát mutatják. Okleveles, ill. régészeti bizonyítékok nem állnak jelenleg rendelkezésünkre, így csak valószínűsíthetjük, hogy egykor ispotálya is volt. Alig elképzelhető ugyanis, hogy a Szent János Lovagrend 14. századi magyarországi központjában, a magyar-szlavón rendtartomány (provincia) székhelyén ne lett volna ispotály. Az odaérkező, valószínűleg 67 Dobronic:, Lejla: i.m. 68 Hunyadi Zsolt: i.m. 195-208. 69 Dobronic:, Lejla: i.m.
