Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Dobos Irma: A sóshartyáni JODAQUA gyógyvíz kutatástörténete
204 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Fúrás közben nagy figyelmet fordítottak a legkisebb vízmennyiség jelentkezésére és már 50 és 144 m között kanalazással 7 mélységszakaszt vizsgáltak ki, de 129 m-ig számottevő vizet nem észleltek. Égő gáz és víz 134 m-ben, 144 m-ben pedig gyengén metángázos sósvíz jelentkezett. A kedvező jodid és bromid tartalmú, csekély mennyiségű vizet adó fúrást végleges kúttá képezték ki és a munkálatokat 1947. januárban befejezték. A kút talpmélysége 146,40 m-re módosult, mivel a 138 mm 0-jű szűrőcsövet 0,40 m-re beverték a bolygatatlan kőzetbe A még töményebb és nagyobb mennyiségű sósvíz kinyerésére a Pénzügyminisztérium újabb kutatófúrás létesítését határozta el. A fúrás helyét 1947. május 17-én ismételten Bartkó Lajos tűzte ki az 1910 körül lebontott 209 mA.f. magasságú régi római katolikus templom helyén. A fúrást a Pénzügyminisztérium XIII/c. osztálya saját 600 m-es UDO rendszerű fúróbe- rendezéssel végezte eleinte Vígh Andor, később Bőr Ferenc üzemi tiszt irányításával. A fúrás 1947. június 17-én kezdődött és 1948. január 24-én 600,0 m talpmélység elérésekor fejeződött be. A rétegvizsgálatokat 1948. április 20-ig végezték. A kúttá kiképzett fúrást mindössze 521,0 m-ig csövezték le, a 79 m-es szakasz nyitva maradt. Fúrás közben 45,4 és 447 m között 7 helyen gáznyomot, 234,70-603,60 m között pedig 8 helyen sósvizet észleltek. A 488,70 és 503,60 m közötti szakasz vizsgálatakor 24,17 1/min sósvizet termeltek ki. Vetőt és vetőnyalábot 61,00 és 243,60 m között 5 helyen harántolt a fúró. A kiképzett kút négy csőrakata közül a 171 mm 0-jűt 348,04-509,95 m között 4 szakaszban perforálták, és szivattyúzással és kompresszorozással tisztították a megnyitott rétegeket. Eközben 70-90 m-re süllyedt a vízszint, majd a munkálatok befejezése után az eredeti (-2,0 m) szintre állt be. Az aknáskút és a két fúrt kút közül a legkedvezőbb mennyiségi és minőségi eredményt a II. sz. kútnál lehetett elérni, amely hasznosításra is alkalmassá tette. A kémiai alkotók közül a nagy mennyiségben jelen levő jodidion (93,3 mg/1) gyógyászati szerepét emelte ki a kút üzemeltetője akkor, amikor a gyógyvíz a JODAQUA elnevezést kapta.
