Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Egészségügy a trianoni Magyarországon
194 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) anyaországi jogszabályoknak megfelelően. Ezt a hatalmas munkát Galambos doktor 30 kisebb munkaterületre osztotta: orvosi ellátásra, hatósági orvosi munkára, gyógyszerészetre, Bába-ügyre, halottkémlelésre, kuruzslásra, kórházügyre, szegénybeteg-ellátásra, szegénygondozásra, betegsegélyezésre, hadi- és ipari rokkantak ellátására, balesetvédelemre, fertőző betegségekre, védőoltásokra, egészségvédelemre, trachoma elleni küzdelemre, tuberkulózisra, nemi betegségekre, maláriára, egészségügyi propagandára, népmozgalmi adatokra, ivóvízellátásra, iskola egészségügyre, óvodai és napközi otthonos ellátásra, üzemi és bolti egészségügyi ellenőrzésre, köztisztaságra, lakásügyre, néptáplálkozásra, egészségügyi felszerelés és egészségügyi vonatkozású szervezetek működtetésére, valamint egyéb egészségügyi problémákra. A felsoroltakból látható, hogy szinte az egészségügy egész területét felöleli, a helyi jellemzőket figyelembe véve pedig vannak olyan ágak, ahol aprólékosabb, részletezőbb, mint például a fertőző betegségek tekintetében, ahol a védőoltások mellett, külön megemlíttetik a tuberkulózis, a trachoma, a malária, vagy a fertőző nemi betegségek elleni küzdelem. A munkát minden esetben a fennálló helyzet feltárásával kellett kezdeni, ami nem volt mindig könnyű, lévén hiányosak a hátramaradt iratok. Az adatgyűjtésbe a helyi értelmiséget vonta be Galambos; az orvosok, gyógyszerészek, lelkészek, tanárok értékes adatokkal tudtak szolgálni. Az első és egyik legfontosabb az orvosi ellátás biztosítása volt, ami ütközött némi nehézségbe, hiszen a külföldről betelepült orvosok a visszacsatolás után elhagyták az országot, de volt olyan példa is, amikor az orvoshiányra való tekintettel a maradó külföldi orvos szolgálatait is igénybe vették. Ezeket az orvosokat nyilvántartásba vették és Galambos meghozatta számukra az orvoskamarai fegyelmi szabályzatot és a díjszabást. Mivel a jugoszláv uralom alatt a hatósági orvosi munka szinte ismeretlen volt, ezért Kerényi Gyakorlati egészségügyi közigazgatás című könyvét is beszerezte a körorvosok számára, emellett maga is készített egy rövid, a körorvosi feladatokat összegző útmutatót. Ugyanígy ellátta őket körorvosi iktatókönyvvel, betűsoros mutatóval, fertőző beteg törzslappal és egyéb űrlapokkal. Félhavi fertőző beteg jelentést és havi egészségügyi jelentést kért a körorvosoktól és megkezdte egy célszerűbb beosztás elkészítését az orvosi köröket illetően. A tisztiorvosi hivatal szervezésébe is belefogott, annak könyvtárába alapvető műveket szerzett be. A jugoszláv közigazgatás alatt készült, átvett nyilvántartásokat és könyveket egy külön szekrényben helyezte el, annak érdekében, hogy később kutatható legyen. Galambos az orvosokhoz hasonlóan járt el a gyógyszerészekkel és a gyógyszertárakkal kapcsolatban is; a sürgős, gyógyszerkészítéshez szükséges alapanyagokat rendeleti úton biztosította. A bábaügy tekintetében is történtek előrelépések. A bábákat számba vették és felmérték a képzettségüket. A hiányos és régebbi képesítéssel rendelkező bábáknak Galambos tanfolyamot hirdetett és biztosította számukra a szombathelyi bábaképzőben a felvételt. A bábautasításokat, rendeleteket összegyűjtötte és a bábáknak megküldte, sőt a vend nyelvű bábák számára vend nyelvre is lefordíttatta. A bábákat a Magyar Bábaegyesületbe való belépésre és a Szülésznők Lapjának olvasására ösztönözte. Galambos doktor az összes többi, általa felsorolt és fontosnak tartott területen hasonló alapossággal járt el. Az aprólékos helyzetfelmérés eredményeként megállapította a rá, illetve a magyar adminisztrációra váró jövőbeni feladatokat is: „a visszatért Muravidék alsólendvai
