Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Egészségügy a trianoni Magyarországon
192 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) elmebetegeknek biztosított ágyszám is. „A Bács-Bodrog vármegyei részen a belgyógyászati és szülészeti ágyakkal ellátottság az országos ellátottság fele részének, a sebészeti az országos kétharmad részének felel meg,”2't A legsürgősebb feladatok között a kórházak bővítését, a szülészeti- és nőgyógyászati-, a gyermekgyógyászati férőhelyek szaporítását határozták meg; de ugyanilyen jelentőséget tanúsítottak a tüdőbeteg-ellátásnak is, valamint az elmebetegek elhelyezését javító intézkedéseknek. Általában és több szerző tollából is megállapítást nyert, hogy Bácska közegészségügyi viszonyai köszönő viszonyban sincsenek gazdagságával. Igen hamar megszülettek az első áttekintő munkák a jugoszláv közegészségügyi rendszerről, mely a bánságokon belül a közegészségügyi körökben végzett munkán alapult. Bácskában mindössze tíz körorvosi állás volt, egészségházak Szabadkán, Zomborban és Újvidéken működtek és ezeken kívül még 12 egészségügyi állomás. De az „egészségügyi állomások főleg a dobrovoljac24 25 telepes-községek közegészségügyét szolgálták és benne a gyógyítás és gondozás számára egyforma helyet biztosítottak. Az egészségügyi állomás a dobrovoljac település egy-egy körzetének egészségügyi központja volt, amelynekföldszintjén a rendelő, váró, védőnői lakás és a fürdő nyert elhelyezést, míg az emeleten az orvosnak volt háromszobás lakása. ”26 A tüdőbetegség igen elterjedt volt ezen a területen is, de a küzdelem nem bizonyult hatékonynak. Gyakori volt még a trachoma, és a diftériás megbetegedések száma is 30 %-kal volt magasabb, mint az anyaországban ezidőtájt. A fertőtlenítőgépek száma kielégítő volt, csupán két probléma volt velük: az egyik, hogy aránytalan volt az eloszlásuk, a másik pedig, hogy elöregedett, gyakran hasznavehetetlen gépekről volt szó. Szembetűnő volt, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint visszafoglalt bácskai területen milyen rossz körülmények között működött a gyermekosztály, vagy a csecsemőosztály a kórházakban, és a jugoszláv hatóságok nem nagyon üldözték a magzatelhajtást sem. Mint Vilmon Gyula (1897-1966) és Dunszt Ferenc írták, a „jugoszláv megszállás alatt a vármegye bábaellátottsága kifogásolható volt. A visszafoglaláskor talált bábáknak több mint 50 %-a előrehaladott korú volt és kellő szaktudással nem rendelkezett. Oklevelét még az 1900 és 1910-es években magyar bábaképzőben szerezte, s szaktudását ismétlőtanfolyamokon való részvétellel egyáltalán nem, de legfeljebb csak egy alkalommal újította fel. A bábák letelepedését a hatóságok egyáltalán nem irányították. így történhetett meg, hogy egyes jómódú községekben 10-12 szülésre esett egy bába, viszont 60-80 szüléssel bíró szegényebb községben okleveles bába egyáltalán nem működött.”27 A szülőotthonok is igen gyéren épültek, éppen ezért a „1942. év folyamán az Országos Egészségvédelmi Szövetség két szülőotthon létesítését határozta el. Bácskossuthfalva és Temerin községekben a szülőotthonok az 1943. évben kerülnek kivitelezésre.”28 A szülőotthonok a háború ellenére elkészültek és a bácskossuthfalvi szülőotthon a 60-as évek végéig fogadta a szülő nőket és az épület a mai napig egészségügyi intézményként működik. A szabadkai kórház újonnan épült részében kapott helyet a szülészet-nőgyógyászat, de műtője még ekkor sem volt. 24 Scholtz Kornél: A visszacsatolt délvidék kórházai és más gyógyintézetei. Magyar Kórház 11 (1942) 7. 25 önkéntes betelepülők 26 Farkas László: A jugoszláv közegészségügy szervezete a Bácskában. Népegészségügy 23 (1942) 8. 27 Vilmon Gyula - Dunszt Ferenc: A Bácska közegészségügyi viszonyai. Népegészségügy 25 (1944) 28 Vilmon Gyula - Dunszt Ferenc: A Bácska közegészségügyi viszonyai. Népegészségügy 25 (1944)
