Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Simontornyai-Scheiber Mária: A budai Városmajor utcai Bíró Dániel kórház története
180 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) magát, egy katolikus pap. így nyilatkozni?« Erre én irtózatos dühbe gurulva, elkezdtem őt szidalmazni, mindennek lehordtám, majd rendőr jött és felírta nevünket. Közben a nyilasok is összefutottak, letartóztatták a rendőrt, akit később elengedtek. Le akarták tartóztatni a kúriai bírót is, de az a lakásába futott. Mi utána! De egy általam ismeretlen, rangosabb nyilas közbelépésére nem kísértük be. Két hétre rá, biztatásomra és vezetésemmel, ismét megjelentünk, de ő már elutazott. Egyik este Bokor Dénes vezetésével megjelentünk Delmár Walter Hűvösvölgy tájékán levő villájában, ahol állítólag zsidókat bújtattak. Házkutatást tartottunk, amely semmit sem eredményezett. Delmár Waltert, feleségét és leányát azonban saját gépkocsiján, 3-4 Rádiójával beszállítottuk a Városmajor utcai párthelyiségbe, ahol pár napot töltöttek. Egy másik este megjelentünk Bajor Gizi Pilsudszky-úti villájában. Szintén zsidók után kutattunk. De senkit sem találtunk és hosszú kutatás után visszavonultunk. Emlékezetem szerint senkit és semmit nem vittünk el. Másik alkalommal a Városmajor utcai kórház kiürítésével »foglalkoztunk«. Bokor és Megadja vezetésével berohantunk ordítva és szitkozódva ütöttük-vertük őket, minden értéküket elvettük és a gyermekeket ott a helyszínen közönséges puskákkal, pisztolyokkal és géppisztolyokkal kivégeztük, ágyban fekvőket az ágyban, az erősebbeket és járni tudókat pedig az épület különböző helyiségeiben. Az értékeket, és ruhaneműeket átvittük a párthelyiségbe. Egyik napon azután behatoltunk az Éj Szent János-kórházba és az előbbiekhez hasonlóan, durva ütlegelések és szitkok után részben onnan, részben a Városmajor utcai pártházból a Dunapartra kísérve, kivégeztünk kb. 80-100 embert, vegyesen férfiakat és nőket, öregeket és gyermekeket. 1945. január 12-én a Maros utcai zsidó szanatóriumot támadtuk meg.54 Körülbelül 80- 100 személyt55 a kerthelyiségben parancsomra kivégeztünk.56 Az értékeket és ruhaneműeket, öt ápolónőt és egy húszéves keresztény fiút a Németvölgy i-út 5. számú párthelyiségbe vittük. Ott szörnyű kínzások és vadállati megbecstelenítések után, az udvaron kivégeztük őket. E megnevezhetetlen barbárságokat én magam követtem el. ”57 A vele készített utolsó interjúból kitűnik, hogy tetteit nem bánta meg. A lelkiismeretem tiszta.- És miben állt a tettlegesség, amit beismer?- Gumibottal... Nem, nem is gumibot volt... Fonott bot volt... és kézzel is... ököllel...- Miért vert?- Volt okom rá. A háborús események gyors iramban torlódtak. A vezetők elmenekültek és mi itt maradtunk a fővárosban, védelem nélkül. Az évtizedek során át belénk gyömöszölt propaganda vérünkké vált. Ez a propaganda úgy mutatta be nekünk a bolsevistákat, hogy a személyes és családi biztonság és főként az Egyház elszánt ellenségeit láttuk csak bennük. A 54 Tévedés! A budai Chevra Kadisha kórházat (a szerző kiég.) ss Pontosan 92-őt (a szerző kiég.) 56 Az újságíró kiemelése. 57 Palásti László: Kun páter ördögi naplója. Kivégzés előtt „lélektani” jegyzeteket írt a reverendás nyilas tömeggyilkos. I—II. Képes Figyelő (hetilap), 1946. február 23., február 30.
