Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Simontornyai-Scheiber Mária: A budai Városmajor utcai Bíró Dániel kórház története
SIMONTORNYAI - SCHEIBER Mária: A budai Városmajor utcai Bíró Dániel kórház története 179 kínoztak, ezt Stern Jenőné látta, és azt, hogy Kun lőtt. Müller Károly könyvkereskedő látta, hogy öt ápolónőt hoztak be, akit szadista módon kínoztak. Vérengzések voltak a Nagyatádi és Paulay utcai házakban is. Fehérhegyi Katalin tanú állítja, hogy Kun megtorlásvezető volt. Mindezeknél fogva a népbíróság a vádlott bűnös voltát a váddal megegyezően állapította meg - dacára annak, hogy a vádbeli tényállás teljes egészében, nevezetesen a fentebbi megállapításokon túlmenően egyes részleteiben nem nyert bizonyítást. 1945. szeptember 19. ” Bevégeztetett Hogy Kun pátert egyáltalán bíróság elé lehetett állítani, az annak volt köszönhető, hogy a déli határ egy ellenőrző pontján elfogták a hamis papírral szökésben levő körözött személyt. Ezután indult meg ellene az eljárás, és a tanúvallomások alapján fény derült rettenetes tetteire. Mindezt így summázta a napilap a kivégzése utáni napon: „ Ortutay Gyula nemzetgyűlési képviselő, megbízott közvádló azt fejtegette, hogy ebben a bűnperben két vádlott van: Kun András és a nemzeti szocializmus. Nemcsak a magyaroké az a szomorú hírhedtség, hogy pap is került a náci bitangok közé, hanem akadt egy állam, amelynek feje papi reverendával szankcionálta a legfőbb bűnöket. Kun András a legaljasabb hazaáruló, aki részese volt a magyarság politikai és erkölcsi megtévesztésének. Halálbüntetés kiszabását kérte. A védőbeszéd után Kun András még az utolsó szó jogán is tagadott. A népbíróság ítéletében a tömeggyilkost kötél általi halálra ítélte, azzal az indokolással, hogy a szörnyű bestialitások olyan tömegét követte el, amelyre a halálbüntetés sem megfelelő megtorlás. Ezen a földön azonban más büntetés kiszabása nem áll rendelkezésre. Ezután megkérdezte Kun Andrástól, hogy kegyelmet kér-e, mire a nyilas páter kegyelemért könyörgött. A bíróság azonban a kérelmet elutasította és az ítéletet nem sokkal később a fogház udvarán többszáz főnyi tömeg előtt végrehajtották. ” Ha beleolvasunk Kun páter naplójába, amelyből már 1946-ban részleteket közölt Palásti László a Képes Figyelő című hetilapban, akkor még a mai olvasó is megborzong e felszentelt pap cinizmusától. „Bukásom leginkább akkor kezdődött, amikor az összes katonai és nyilas vezetőrétegek elhagyták a főváros területét s így fej nélkül maradva, teljes fejetlenség lett úrrá felettünk. Ekkor szabadultakfel szabad gyeplőszárra eresztve a szunnyadó legvadabb emberi indulatok, melyek alvófélben mindannyiunknak közös szomorú hagyatékai. Az ordító propaganda idegen utakra terelt, amelynek célja volt, hogy afegyveres ellenségnél is ádázabb ellenségnek tekintsük a zsidót. Alvó szenvedélyeim a XII. kér. Városmajor utca 37. sz. párthelyiségben ébredtek fel, november utolsó felében. A párt nem sokkal előbb költözött oda. Vajha, soha közelünkbe nem jöttek volna... Emlékezem, egyszer egy délelőtt folyamán hazafelé menet, a Csaba-utca és Városmajor utca sarkához érve, a Városmajor utcán sok zsidót kísértek hosszú menetben, melyet megpillantva, a következő hangos megjegyzést tettem: »Vonulnak a zsidók batyuval a hátukon Jeruzsálembe!« Erre ugyanazon a sarkon, a Csaba utca 17/a-ban a földszinten lakó kúriai bíró — a neve nem jut eszembe - a következőket mondta: »Nem szégyelli
