Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kiss László: A védhimlőoltás hatósági viszonyulása a közegészségügyi kérdések megoldásához a vakcináció tükrében
122 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Az elmondottak alapján leszögezhetjük: az ismételt helytartósági rendeletek, ill. Lenhossék-féle szabályozás ellenére a fentebb vázolt államhatalmi szerkezet megléte miatt a védhimlő-oltást illetően a 19. század első harmadában nem lehetett szó a közvetlen kényszer országos alkalmazásáról, a „kötelező oltás” bevezetéséről. A bőséges, himlőoltást szorgalmazó „oktatások”, prédikációk ellenére még mindig él az „antivakcinás” urak véleménye a himlő „kötelező” átvészeléséről. Erre utal gróf Széchenyi István is, 1830-ban megjelent Hitel c. könyvében: „Ugyan hol alapodik annak igazsága: hogy halálos betegség nélkül igazi férfiságra nem fejlődhetni ki - dússá nem lehetni előleges bukás nélkül - erényessé nem, bűnhődés s Vaccina feltalálása előtt mennyivel nagyobb számú kisded hala meg mint most; de azért mert sok szülő tudatlanságában több gyermekét veszté el himlőben, minekelőtte vaccinához nyúlt volna, nem az következik: hogy minekünk is több gyermeket kell feláldoznunk s illy szomorú crisisen átesnünk utóbbi magzatink megmentése végett; hanem hogy mi újabbak s így több tapasztalásuak legkisebb crisisen se vagyunk kénytelenek átvergődni, hanem minden gyermekeinket elsőiül utolsóig a természet örök, habár titoktele törvényei szerint a himlőiül megóhatjuk... Minden egyébbel szint igy van. ,,59 S hogy a Kossuth által majd „a legnagyobb magyarnak” nevezett Széchenyi szavai később sem vesztettek aktualitásukból, arra ismét a „szemtanút”, Rakittát idézzük, 1846-ból: „ ...a himlőoltási ügy honunkban igen jól és üdvösen van elrendezve, csupán egy óhajtás vagyon még hátra, váljon ezen üdvös rendelmények, pontosan meg is tartatnának, s ne kellene hallani többet, hogy az oltás dacára, ebbe vagy amabba a megyébe ismét dühöngött a himlő járvány”.60 Egyetérthetünk tehát a fertőző betegségek históriájának kiváló magyar kutatójával, Regöly-Mérei Gyulával: „Lenhossék Mihály Ignác, mint protomedikus ajánlotta az általános alkalmazást, de azt csak az 1876. évi XIV. te. írta elő kötelezően ”61. 59 Széchenyi (1830) 260 60 Rakitta (1846) 15 61 Regöly-Mérei (1969) 76
