Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kiss László: A védhimlőoltás hatósági viszonyulása a közegészségügyi kérdések megoldásához a vakcináció tükrében
116 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) királyi (központi) és rendi (megyei) hatalom létezik Magyarországon (Erdélyt szinte külön államként, külön kormányszékekkel irányították). Tehát az a tény, hogy 1813-ban megszületett a királyi dekrétum alapján egy helytartótanácsi rendelet - nem értelmezhető úgy, hogy ezáltal a himlőoltás valóban „országosan kötelezővé” is vált! Vélekedésünket ismét Rakittát idézve támasztjuk alá, aki az 1813-as év rendeletéit így kommentálta: „ ... felszóllittatnak a hatóságok, hogy ezen ügynek a legszorgalmatosabb gondját viseljék... hogy a kitűzött nagy cél az emberiség boldogítására mentül sikeresebben eléressék”,37 A végrehajtás tehát a megyéken múlott, és mint arra Unger is utal: a vármegye úgy hajtotta végre a rendeletet, ahogyan ő akarta. Vagyis, ahány megye, szinte annyiféle végrehajtási változat. Ismét legjobb egy konkrét példát idézni.38 Hollón József, Zala megye főorvosa 1814. november 7-én az alábbi jelentést terjeszti a megyegyűlés elé. Ennek előzményeként a Helytartótanács ismételt leirattal sürgette Zala megyét jelentéstételre a himlőoltás zalai állapotáról. „... a Tehén Himlő oltás dolga, melyet... (az 1813-as kegyes intimátum) ... az egész Országban elterjesztett: ebben a Tekintetes Megyében tsekély elő menetelt tett, mivel a lakosok, és gyermekek szülői... azt inkább ellenzik, és akadályoztatják” - kezdi jelentését a főorvos, majd egy 3 pontból álló javaslatot terjeszt a megyegyűlés elé: 1. „ Méltóztassék a Tekintetes Vármegyének a fellebb említett Intimátumhoz képest, egy oltásbéli Filiaris Deputatiot fel állétani 2 . Hathatós rendelkezéseket tenni, hogy a köz nép, ha önként nem engedi, és reá nem áll, ösztönnel is a maga, s gyermekei javára hajulljon 3. A Felséges Helytartó Tanátsot is, a Tehén Himlő oltás kevés előmenetelérül, valamint annak okárul tudosíttani.” Blázy kutatásainak köszönhetően ismeretesek a további fejlemények: 1815-ben megalakul a filialis Deputatio” - ekkor válik szervezetté a himlőoltás Zala megyében.39 Az első számszerű adat 1818-ból származik, ekkor 10 767 oltás történt a kb. 270 000 lakosú megyében. Illetve ettől több gyermeket is beoltottak, de a „nemes származásúakat név szerint nem lehetett nyilvántartásba venni” — ezért azok száma hiányzik a kimutatásból.40 Ez esetben is jól látható - hasonlóan a már idézett közép-szolnoki példához -, hogy még a himlőoltás szervezésében is figyelemmel kellett lenni a nemesi előjogokra. S még egy jellemző adat a vármegyei hozzáállásra. Az 1820-as évek vége felé lankadni kezd az oltási buzgalom, ennek egyik oka, hogy „az anyák gyermekeiket az oltás elől eldugják?'. Ezért az említett Filialis Deputatio arra kéri a megyét, rendeljen ki minden oltó seborvos mellé egy37 Rakitta (1846) 13-14 38 Blázy (1972) 39 Blázy (1972) 159 40 Blázy (1972) 160
