Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kiss László: A védhimlőoltás hatósági viszonyulása a közegészségügyi kérdések megoldásához a vakcináció tükrében
KISS László A védhimlöoltás hatósági megszervezése Magyarországon 111 nincs irodalomjegyzéke, sem jegyzetapparátusa). Gortvay előtt, 1929-ben Magyary- Kossa Gyula foglalt állást e kérdésben: „Magyarországon csak 1829-ben tették kötelezővé a védhimlőoltást...”.'3 Sajnos, ő sem közölte állításának forrását. Egy, friss, a magyar egészségügy utolsó 125 évét tárgyaló monográfiában pedig ez olvasható: a védhimlőoltást Magyarországon 1801-től eredményesen alkalmazták, „általános védőoltásként 1887-ben rendelték el”.13 14 15 16 17 Ugyanezen szerző egy korábbi, a Helytartótanács levéltárában szerzett adataiból összeállított dolgozatának egy lábjegyzetében ezt írja: ,fenhossék Mihály „mint országos főorvos 1829-ben elrendelte a himlőoltást"'5. Közel évtizeddel később viszont már így fogalmaz: „Lenhossék... 1829-ben elrendelte a kötelező módon történő oltást, ami valóban rendkívül fontos rendelet a hazai járványtörténetben, viszont továbbra sem lett eredményes... véglegessé 1876-ban a közegészségügyi törvénnyel vált...”'6. Egy a „himlőoltás bevezetéséver foglalkozó tanulmány bevezetőjében ez olvasható: „..mintegy fél évszázadnak kellett eltelnie addig, migaz 1876. éviXIV. te. az általános alkalmazást kötelezővé tette”'1. Próbáljuk meg - újabb, korabeli forrásokat bevonva - tisztázni, mi is történt/történhetett a 19. század első harmadában a védhimlöoltás ügyében. Jenner felfedezését megelőző időszakban, tehát a 18. század utolsó évtizedéig „nem találkozunk hivatalos ellenintézkedésekkel” - írja kitűnő történeti statisztikai tanulmányában Duka Zólyomi Norbert (1908-1989), pozsonyi orvostörténész. Az egész Európára kiterjedő 1796-os járvány idején - valószínűleg ez ösztönözte Jennert is sorsdöntő kísérlete elvégzésére - a Helytartótanács felszólította a városi hatóságokat, hogy a kebelükbe tartozó orvosokat a járvány felléptekor küldjék ki a helyzet felderítésére, ajánljanak hathatós orvoslást és minderről terjesszenek be jelentést. A felszólításnak sok haszna nem volt, Pozsonyban pl. „a járványellenes intézkedések kimerültek a halálos esetek összeírásával és bejelentésével”.18.Még négy év múlva is, 1800-ban, egy újabb himlőjárvány kitörésekor a Helytartótanács úgy vélte, hogy kötelességének eleget tesz, ha figyelmezteti a városokat: a járvány beálltakor kötelezzék orvosaikat, seborvosaikat az azonnali jelentés megtételére.19 Úgy véljük, hogy a Helytartótanács ilyen „laza” hozzáállásában az 1800-ban kitört járványhoz közrejátszhatott az a tény is, hogy az 1786-ban felállított, a Helytartótanácsot szakmai kérdésekben segítő Országos Főorvosi Hivatal Veza Gábor protomedikus halálával 1799-ben megürült, és azt csak 1802-ben töltötték be újra a már többször említett és elismert járványszakértő hírében álló Schraud személyében.20 Annyi bizonyos, hogy a vakcinációval való első magyarországi próbálkozások idején, 1801-ben21 már felmerült az oltás hatósági, állami felügyeletének gondolata. Az egyik első magyar vakcináló, egy győri gyakorló orvos, Beke Márton (? - 1806), a már akkor patinás 13 Magyary-Kossa (1929) 170 14 Kapronczay (2001) 153 15 Kapronczay (1994)263, 12. lábjegyzet 16 Kapronczay (2003) 1095 17 Blázy (1972) 157 18 Duka Zólyomi (1977) 341-342 19 Duka Zólyomi (1977) 342 20 Gortvay (1953) 118 21 Kiss (1997)
