Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
94 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) moles és zöldségféle javát eladták a városban Ezzel együtt a falusi, tanyai szülők igyekeztek figyelni arra, hogy a kelendő cikkek értékesítése mellett legalább a gyermekeiknek jusson egy kevés. Kevés zöldség és gyümölcsféle, inkább szemes növények jelentették a zöldségfogyasztást, minimális volt a tej, tojás és húsfogyasztás. A falusi parasztság étkezése nem annyira a gyakoriságában, mint az ételek egyhangúságában különbözött a városi polgárságétól. Városon az étkezés alapanyagát nem tudták megtermelni, azt meg kellett venni, ezért még inkább az anyagi helyzet függvénye lett a táplálkozás. A szegények ott is sok szénhidrátot és zsírt fogyasztottak táplálkozásuk egyhangúbb volt. Az 1930-as évekre divattá váló egészséges életmód viszont lassan kezdte meghonosítani a zöldség és gyümölcsevést a városok tehetősebb rétegei körében. Ezeket a megállapításokat az iskolaorvosok vizsgálatai is alátámasztották. Orosházán súlymérés alapján az elemis tanulók 40,8 %-ának súlya a különböző statisztikák középértéke alatt volt. Nem volt jobb a helyzet a polgári iskolások körében sem, ahol az átlagos éves súlygyarapodást, vagy attól többet a fiataloknak csak 28 %-a ért el. Sátoraljaújhelyen a tanulók 43 %-a bizonyult alultápláltnak. A szegedi mérések a városi és tanyán élő gyermekek fejlettségi különbségét állította párhuzamba. A városi diákok 29 %-a, a vidékiek 33 %-a testsúly tekintetében 2,5-2,7 kg-mal az átlag alatt volt. Székesfehérváron az 1186 első elemista közül mindössze 299 fő tápláléka volt kielégítő. A tanulók 1 %-a nem kapott valamilyen főétkezést. Tízórait 38 %, uzsonnát közel 50 %-uk fogyasztott. A mezőkövesdi felmérés az 1929-1932 közötti 4 évben a gyengén táplált tanulók számát 16-33 % között állapította meg. A budapesti Homok utcai polgáriban a tanulók 3-3 %-a reggeli nélkül ment iskolába és vacsora nélkül feküdt le. Megállapítható tehát, hogy a magyar tanulók több mint negyede hiányosan és rosszul táplált volt. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy naponta legalább egyszer a fejlődő szervezetnek meleg főtt ételre van szüksége. Ezzel szemben az elemisek közül sokan nem kaptak meleg ebédet. Simonné adatai szerint az elemisták 16,5 %-a a polgáristák 1,7 %-a, csak hideget evett, de az Angyal utcai cigány negyedben ez az arány 36 % volt. A szervezet kiegyensúlyozott fejlődése érdekében a táplálék kielégítő mennyisége mellett, gondot kell fordítani annak minőségére is. Számos vizsgálat foglalkozott a tej, hús-, tojás- és zöldség fogyasztás problémáival. Az orosházi vizsgálatból kiderül, hogy a 350 tanuló átlagosan a hét 6, néhányan 7 napján egyszer-egyszer ittak tejet. Ha jobban megnézzük a számokat rögtön kiderül viszont, hogy Orosházán a tanulók 15%-a, a tanyavilágban 9 %-a egyáltalán nem fogyasztott tejet, és csak tizedük kapott hetente többször is. A székes- fehérvári adatok sem jobbak, ugyanis reggelire a gyermekek fele, vacsorára csak tizede ivott tejet. A tejet nem reggelizők, általában csupasz kenyeret ettek, esetleg szalonnával, de van, aki semmit. Szegeden és környékén egyértelműnek látszik az a feltevés, hogy a falusi gyerekek elől eladják szüleik a tejet városba, ugyanis, míg a városiaknak „csak” 29 %-a nem kapott reggelire, addig falun ez a szám 33 %. Simonné budapesti vizsgálatából kitűnik, hogy a városban lakó kispolgári réteg gyermekeinek több mint háromnegyede (77,4 %) hetente többször eszik húst, és mindössze 7,5 %-uk kap csak heti egy alkalommal. Szintén ebből a vizsgálatból kapunk képet a rendkívül rossz szociális helyzetű Angyal utcai cigány negyed gyermekeinek táplálkozásáról. Körükben a heti legalább egyszeri húsfogyasztás 36,7 %, és a fiatalok alig több mint fele (56,1 %) kap egy héten többször. A székesfehérvári adatok szerint a vizsgált időszakban (1935. november-december hó) a tanulóknak csak 28 %-a evett húsfélét ebédre, és 14 %-uk vacsorá-
