Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés európai gyakorlata
70 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) sítse, és városi gyógyszertárként béreltesse egy katolikus vallású, képzett és vizsgázott gyógyszerésszel. Ettől kezdve Eperjesen csak két gyógyszertár működhet - szólt a döntés. Ez ellen mindenki fellebbezett és a királyi utasítást halogatták. A jezsuita-patikát hivatalosan bezárták, bár a hírek szerint tovább működtek. Az egyik beadvány szerint a két orvos egyesített patikáját Krüger egy másik katolikus gyógyszerésszel együtt szívesen bérelte volna. Ezzel szemben a város azt javasolta, az egyesített patikát adják bérbe Kern Krisztián patikusnak, aki ugyan evangélikus, de szívesen áttérne katolikus hitre, különben Raymann gyógyszertárát vezeti. Ekkor Krüger úgy nyilatkozott, hogy hiányos Kém végzettsége és tudása, és javasolta, hogy külön bizottság vizsgálja Kern okmányait. Az elhúzódó vita alatt az érintett két patika „nyugodtan” működött, legalább is kiárusították készleteiket és felszereléseiket. A város egy másik kérelmében azt javasolta, hogy az érintett két patika legyen külön- külön városi gyógyszertár, az egyiket Krügerre, a másikat Kernre bízzák. Úgy tűnt, hogy ez lesz a végleges megoldás, amikor a két gyógyszerész, Kém és Krüger közösen feljelentette a jezsuitákat, hogy újból megnyitották gyógyszertárukat. Ekkor már 1759 májusát írták, és az ügy semmivel sem haladt előbbre. Az uralkodónő ingerülten válaszolt, hogy Eperjes városa haladéktalanul zárassa be a jezsuita patikát. A jelentésben Eperjes magisztrátusa Krügert összeférhetetlennek mondja, mivel visszaérkezésekor (1743) öt patika működött a városban, most kettő és azok felett is dúl a harc. 1764-ben Wrabely János bíró kéri a császárnőt, hogy engedélyezze a kitűnően működő jezsuita patika működését, amelyet Porter Károly kassai, Neumann Sámuel eperjesi és Chernél Krisztián orvosdoktorok megvizsgáltak, minden szempontból kitűnőnek minősítettek, sőt az itt tevékenykedő szerzetes gyógyszerészek is magas végzettséggel rendelkeznek. Még 1767 áprilisában sincs az ügy lezárva, azután sem, hogy a város a volt Hambacher- patikában szerződteti a katolikus Lecherer Pál gyógyszerészt. A két lutheránus patikusról és patikájukról úgy vélekednek, hogy - mivel tisztességes adófizetők és hasznos polgárok - működjenek tovább, de ha az egyik meghalna, akkor annak a patikajogát vonják vissza és helyreállhat majd az egyensúly. A fentiekben elmondottak során nem a komikumba hajló történet az érdekes, hanem az a tény, ahogy állandóan a végzettségeket vizsgálják, bírálják, kifogásokat emelnek azok eredetiségéről vagy a vizsgáztatók jogosultságáról.14 Az eperjesihez hasonló esetek voltak Győrben, Sopronban, Kassán, Komáromban, stb.. A vitáknak, pereskedéseknek és ellenségeskedéseknek más okai is voltak. Például Komáromban 1759-ben John Henrik városi orvos azért sértődött meg, hogy Schlosser Ignác patikus nem nála, hanem Torkos János Justusnál tett vizsgát. Az 1747. évi felmérés szerint a királyi magyar állam területén - ebbe nem vonták be Erdély, a Határőrvidék és a déli területek külön igazgatási egységeit - 30 nyilvános és 2 magán gyógyszertár működött. Viszont a későbbi kutatások megállapították, hogy a Helytartótanács által kiadott körlevélre nem minden vármegye válaszolt, kimaradt például az alsó és felső bányavidék, több felső-magyarországi vármegye, a szerzetesi gyógyszertárak többsége. Ekkor már a jezsuiták, az irgalmasok, az Erzsébet-apácák, a ferencesek és más férfi és női rendek is rendelkeztek patikákkal, a kolduló rendek patikáit pedig hivatalosan megtűrték. A jezsuita rend betiltása, II. József szekularizáló rendeletéi nyomán 141 férfi és 11 apácazárdát szüntettek meg, javarészük működtetett patikát is. Ernyey József a 18. század derekán 150-re becsülte a vármegyei, városi és szerzetesi patikák számát, a gyógysze14 Lásd u.o.
