Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés európai gyakorlata
68 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) gára, a rendszabályok megtartására, a használatban levő pharmacopeákra és taxákra vonatkozik. Az adatszolgáltatás a patikussal kapcsolatban csupán arra volt kíváncsi, hogy tette-e esküt a városra vagy sem, vizsgálták-e patikáját, és ha igen, akkor mikor és ki. A szerény kívánalmak ellenére is értékes adatokat találunk a gyógyszerészek végzettségére vonatkozón. Például Körmöcbánya így jelentett: "A városban Cornides Márton volt a patikus, őt azonban Liptó vármegye megye patikusnak hívta meg, s ő - a jó kereset reményében - el is fogadta ezt a meghívást. Patikáját igen szegényesen hagyta itt. A város új patikusa Kröpfe Sámuel, azonnal új edényzetet szerzet a patikába, s az idén tavasszal folyamatosan gondoskodik a gyógynövények begyűjtéséről és a patika feltöltéséről. Bizonyos viták vannak Kröpfe és Sailler János között, ki új patikát akar a városban alapítani. ” „ Bazin város jelenti, hogy a magistr. a városi patika felülvizsgálatára Torkos János Justus pozsonyi orvosdoktort hívta meg, ki egyúttal a bábákat is megvizsgáztatta. O megvizsgálta Bojovszky János „Fekete medve” patikáját és Bratinger patikus özvegyének „Boldogságos Szűz Mária” patikáját, amelyet most Bratinger Sámuel vezet ......Egyébként m indkét patikában megvannak a szükséges szakkönyvek, eszközök, edények, súlyok és mérlegek, s az új, pozsonyi Taxa előírásait pontosan betartják. Bár a fentiek alapján a patikusok tudománya felöl, semmi kétség nem lehet, mégis, miután nem vizsgáztak, kéri az orvos a magistrtátustól, hogy gondoskodjék vizsgára küldésükről és felesketésükről. .. " A felmérés szerint a legnagyobb rendben az egyházi - jezsuita, irgalmas, ferences, kapucinus - gyógyszertárak voltak, ahol a patikusok képzettsége vonatkozásában és a gyógyszerészjelöltek oktatásában sem találtak kifogást. Gondot jelentett, hogy a fűszeresek, szatócsok, sőt egyéb mesterséget űzők is - mindenféle engedély nélkül - gyógyszereket árulnak, előállítanak. Pozsony város 1772-ben keltezett jelentésében említi, hogy egy „specialistája, nem szégyellt árcédulákkal ellátott orvosságait kirakni. A városi poroszló felesége bárkinek ad 4 krajcárért hány tat ókat... 1 A legtöbb esetben a képesítés hiánya a legfőbb kifogás: „... Eperjes patikáiról 1752- 53-ban. Krüger Krisztián Ernő eperjesi polgár és patikus beadvánnyal fordult a helytartó- tanácshoz. Elmondja, hogy több mint két esztendeje Mayer Henrik kassai katonaorvos megvizsgálta az eperjesi patikákat, s ekkor a hatból akadt néhány, amelynek gazdája magát inkább fűszeresnek vallotta azzal, hogy compositumokat nem készítenek és nem is hoznak forgalomba. Ezek azonban a vizitáció elmúltával továbbra is árulnak compositumokat is, simplex gyógyszereket is. Van egy patika, melyet egy patikus özvegye vezet szakképzett segéd nélkül, készít gyógyszereket és árul is. Úgyhogy a sok patika közepette Krüger az egyetlen, kinek nincs kenyere, pedig ő az egyetlen patikus, akinek szakképzettsége van. Egyedül tehát csak neki van joga panaszkodni arról, hogy a többiek, akik az ellenőrzéskor nem vallották magukat patikusnak, most vidáman gyakorolják a gyógyszerek készítését és forgalomba hozatalát, és ezzel neki nagy anyagi károkat okoznak. Mindehhez hozzájárul, hogy a jezsuita atyák szintén patikát akarnak nyitni. Ha ezt engedélyezni fogják, akkor ő becsukhatja az övét. Ezért kéri, hogy a helytartótanács csak szakképzett és mesterségéből élő patikusoknak engedélyezze a patika fenntartását és a többiek működését, képzettség hiányában, vonja be....” 11 11 Daday András: Újabb kuriózumok az orvostudomány magyarországi történetéből. Gyógyvizekről, patikákról, járványokról, orvosdoktorokról, kirurgusokról, bábákról az 1740 és 1790 közötti feljegyzésekben. Szcrk.: Gazda István. Bp. Akadémiai Kiadó, 2005. 223-225.
