Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Offner Robert: Az orvosi tudás Erdélybe juttatása az Újkorban, erdélyiek külföldi tanulmányai és külföldi orvosok bevándorlása útján
42 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) ärztlichen Fachkenntnisse, als auch die Allgemeinbildung der Ärzteschaft, kam der heimatlichen Gesellschaft sehr zugute. In kleinerem Ausmaß, jedoch ähnlich positiv, wirkten auch der vorübergehende oder langfristige Aufenthalt und die Tätigkeit fremder Ärzte in Siebenbürgen. Durch ihre Berufstätigkeit sowie durch Wechselwirkungen mit ihren Kollegen und Mitbürgern, teils auch durch beachtenswerte literarische Leistungen, trugen manche von ihnen zur Diversifizierung und zur Bereicherung des Sanitätswesens und des kulturellen Lebens des Empfängerlandes Siebenbürgen erheblich bei. ROBERT OFFNER, MD specialist for transfusion medicine University Hospital of Regensburg r.offher@t-online.de ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány rövidebb változatát a szerző 2008 április 23.-án a Szegedi Tudományegyetem által szervezett magyar-német művelődéstörténeti konferencián („Kultur und Literatur im Karpatenraum in der Frühen Neuzeit“) adta elő. A tudás- ill. ismerettranszfer fogalomkörének értelmezését és a orvosok mindenkori migrációjának rövid taglalását követi a kora újkori erdélyi oktatási rendszer és a hazai egyetemek hiányát pótló külföldi egyetemjárás (peregrinatio academica) rövid bemutatása. Ezután a szerző az erdélyi születésű diákok külföldi orvosi tanulmányaira vonatkozó vizsgálatainak részerdményeit ismerteti. E vizsgálatok alapján kiderült, hogy melyik erdélyi vidék ill. város küldte a legtöbb diákot külföldre (Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár, Beszterce, Segesvár és Megyes), valamint az is, hogy Bécs, Wittenberg, Krakkó, Jena, Halle, Leiden és Franeker fogadta be a legtöbb erdélyi diákot. Az 1849-ig terjedő időszakot hét szakaszra osztva felismerhető, hogy korszakonként melyik orvosi fakultás(ok)on immatrikuláltak (és részben doktoráltak) az erdélyi diákok, ill. melyik külföldi egyetemnek volt legnagyobb vonzereje és hírneve Erdélyben. Az erdélyi reformáció (1543) előtt Bécs, 1648-ig Padova és Wittenberg, majd 1700-ig Leiden és Franeker, ill. 1750-ig Halle és Lipcse vezették a listát, majd 1849-ig újra Bécs és Bu- da/Pest képezték ki a legtöbb erdélyi orvost, de orvos-sebészt (medico-chirurgus) is. Az erdélyi orvosok sok esetben az adott korszak legrangosabb egyetemeinek voltak hallgatói, így hát a hazai orvosi főiskola hiánya ellenére is az európai orvostudomány korabeli szintjén álltak. Tudománytörténeti szempontból tipikus és jelentős példa a nyugateurópai orvostudomány recepciójára Paulus Kyr, a Ferraraban doktorált erdélyi szász orvos, brassai városi orvos, egészségtan-könyve 1551-ből. Az orvosi ismeretek importja szempontjából a külföldről, főleg olasz, lengyel, német és osztrák területekről bevándorolt orvosok is jelentős szerephez jutottak, elsősorban a nagyobb erdélyi városokban, amint ezt Brassó, Nagyszeben, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Segesvár esetében számos példa (Saltzmann, Pauschner, Stubing, Monau, Schulitz, Biandrata, Buccella, Chenot, Baumgarten.) bizonyítja.
