Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KRÓNIKA
KRÓNIKA 227 Zsámboky János emlékéremmel tüntette ki, elnöke volt a MOT néprajzi szakosztályának, az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőbizottsági tagja is volt. Híresen szerény és szótlan ember volt, önmagáról alig beszélt, betegei rajongtak érte és „kortalan ember” benyomását keltette. Igazi veszteség távozása. Kapronczay Károly PAP ZOLTÁN (1927-2013) Hosszan tartó betegség következtében, 86 éves korában elhunyt Dr. Pap Zoltán (1927-2013), a magyarországi mentésügy egyik kiemelkedő alakja, szervezője, az Országos Mentőszolgálat korábbi főorvosa. Dr. Pap Zoltán 1948 tavaszán még medikusként lépett be a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületbe, mely intézmény nem sokkal később az akkor alakuló Országos Mentőszolgálatba integrálódott. Már fiatal orvosként szerepet vállalt a mentésügy tudományos és oktatási ügyeinek szervezésében és részt vett a mentőápolók, mentőtisztek, orvosok oktatásában, továbbképzésében. Generációk ápolják ma emlékét a Mentőszolgálatnál, a legendás tanárra, előadóra és orvosra gondolva. 1979-ben orvoskollégáival együtt Magyarországon elsőként szerezte meg az oxiológiai szakképesítést. Ugyanebben az évben többcdmagával részt vett a Magyar Mentésügyi Tudományos Társaság megalapításában. Közel hat évtizedes munkássága egy aktív, a mentésügyet felelősséggel, hűséggel szolgáló életutat ölelt át. Mentőtisztként, majd orvosként vonulva számos olyan beavatkozást végzett, mely a maga idejében nemzetközi szinten is újdonságnak számított. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc idején bajtársaival együtt a legkritikusabb, életveszélyes helyszíneken mentette a harcok sérültjeit. Vonuló szolgálata mellett a későbbiekben Szolnok megyei főorvosként, majd a Markó utcai Központi Mentőállomás és az Irányító Csoport szolgálatvezetőjcként napi szervezési, irányítási kérdésekben döntött. Az 1970-es évek közepétől a Mentőszolgálatnál szakmai kérdésekben iránymutató Szervezési és Módszertani Osztály vezetőjeként folytatta tovább szolgálatát sokrétű tevékenységet fejtve ki konferenciák szervezőjeként, előadójaként. Az egyetemi és főiskolai oktatói munkája mellett meghatározó szerepe volt a laikus elsősegélynyújtás népszerűsítésében is. Nyugállományban, 1997-től visszavonulásáig a Mentőmúzeum igazgatójaként szolgálta egy életre választott hivatását, a mentést. Dr. Pap Zoltánt az Országos Mentőszolgálat saját halottjának tekinti. Debrődi Gábor ZAJÁCZ MAGDOLNA (1932-2013) Társaságunk a jeles szemorvostól és orvostörténésztől búcsúzik, aki nemcsak a debreceni szemorvosi iskola és a szemklinika történetét, de angol nyelven a magyar szcmorvoslás kialakulását és fejlődését is megírta és kiadta. 1956-ban - summa cum laude minősítéssel - orvosi oklevelet szerzett a Debreceni Orvostudományi Egyetem általános orvosi karán, de végzésétől kezdve a szemklinika munkatársa lett. 1960-ban szakorvosi vizsgát tett, 1967-ben adjunktus, 1973-ban docens és 1982-ben egyetemi tanár lett, ritka kitüntetésnek tartotta, hogy mindvégig egy munkahelyen és klinikán szolgáltatta a betegellátást. Lelkiismeretes tanár volt, évekig a külföldi hallgatók és a szemklinika tanulmányi felelősi tisztségét töltötte be. Aktívan részt vett a posztgraduális képzésben, tanfolyamokat szervezett a szemészeti plasztikai sebészi témakörben, erről szóló oktatófilmje nemzetközi sikert ért el. Fő kutatási területe a szaruhártya vizsgálata, a szemkömyék plasztikai műtéttana, amelyről 94 szakközleményt irt, 2007-ben nemzetközi érdeklődést kiváltó könyvben összegezte a szemészeti elváltozásokat. Másik nagy érdeklődési területe az orvostörténelcm volt, megírta a Történelem szemorvosoknak című könyvet, valamint - Alberth Béla professzorral együtt - a szemklinika történetét. Tagja volt a Magyar Orvostörténeti Társaságnak, 1996-ben választott elnöke is volt, de a „béke érdekében” visszalépett c tisztségből. A Magyar Orvostörténelmi Társaság Kelet- Magyarországi Munkabizottságának elnöke, a DAB Orvostörténeti Bizottságának vezetője is volt, jelentős szerepe lett az orvostörténelem c. tantárgy bevezetésének az általános orvosi karon. Szinte minden szakmai kitüntetés birtokosa volt, megkapta a MOT Zsámboky János emlékérmét is. 2002-ben a Magyar Köztársaság Arany Erdemkercszt kitüntetését vehette át. Élete utolsó éveiben súlyos betegsége miatt teljes visszavonultságban élt. Kapronczay Károly
