Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
ADATTÁR - Varjassy Péter: Újabb adatok Rácz Sámuel (1755-1807) életrajzához és munkásságához
VARJASSY Peter: Újabb adatok 201 előtt az 1776-ban Nagybányán megírt, első magyar nyelvű orvosi könyvének megírásakor. A pályázó szakmai előéletét Anton Freiherr von Störck birodalmi főorvos vizsgálta meg, és megállapította, hogy a doktori szigorlatot 1773-ban egyhangúan a legjobb osztályzattal tette le, valamint hogy „igen kiváló orvos”. Az előterjesztést végül Mária Terézia hagyta jóvá. Ennek alapján Rácz utasítást kapott, hogy adja be a Guberniumnál a pályázatát, amelyben jelölje meg azt is, hogy melyik tanszék ellátására jelentkezik, és amelynek elnyeréséhez előtte még egy versenyvizsgán is meg kell majd jelennie. 1776 karácsony napján íródott az a válaszlevél, amelyben Rácz az élettan oktatását választja. Emellett a Kancellária közvetlenül Ráczhoz fordult, hogy megérdeklődje, melyik orvosi tanszéket választaná. Válasza ugyanaz volt: „kérem, hogy az 1778-ban létesítendő élettani tanszéket kegyeskedjenek reám bízni, mint aki e tudomány átadására magamat alkalmasnak lenni vélem”. A sors azonban ismét közbeszólt. Rácz Sámuel végül nem Kolozsvárra nyert professzori kinevezést. Legfelsőbb szinten úgy döntöttek, hogy a nagyszombati egyetemet Budára helyezik át, egyben az orvoskart a sebészképzéssel is megbízzák - Magyarország és Erdély számára egyaránt. Egyúttal a kolozsvári egyetem tervezett orvoskarának kiépítését elhalasztották. Eközben Rácz már kinevezése előtt céltudatosan törekedett arra, hogy az egyetem orvoskarának tagja, de legalább kültagja legyen. Ezért már orvostanárrá történő kinevezése előtt felvetette magát a facultas tagjai közé. Erre az un. incorporatio adott lehetőséget. Ez azt jelentette, hogy azon orvosdoktorok, akik az orvosi kar tagjai kivántak lenni „a bekebelezésért (incorporatio) száz aranyat tartoztak fizetni az orvos-özvegy-alapra, nemkülönben a kari üléseken való megjelenhetés jogáért egy aranyat. Az első ilyen százegy aranyat befizető kari külső tag 1777-ben, Budán, a nemsokára tanárrá kinevezett Rácz Sámuel dr. volt” 31 32 Végül Rácz Sámuelt 1777 őszén a királynő 600 Ft fizetéssel kinevezte rendkívüli tanárrá a budai egyetem orvoskarának új, hatodik tanszékére. Feladata volt a latinul és németül keveset értő borbélysebész hallgatók oktatása a gyógyítás elméletére és gyakorlatára - mégpedig magyar nyelven. 19 Ahogyan maga Rácz írta: „Legelőbb a borbélyokat a belső nyavalyáknak orvoslására közönségesen a budai Universitásban tanítani kezdette a könyv szerző 1777. esztendőben novembernek első napján, lllyen tanítások ennek előtte Magyar- országban soha sem voltak.” Rácz úttörő munkásságáról Kosáry Domokos így fogalmazott: „ Valóban ő kezdte tehát magyar nyelven a borbélyok oktatását a ’belső nyavalyákról ’, de nem magánszorgalomból, vagy éppen - mint néha olvassuk - a tanrenddel és kormányzattal szembeszállva, hanem ellenkezőleg: előírás szerint.” 33 Rácz Sámuel kinevezésétől egészen haláláig tanított az egyetem orvoskarán, ahol igen elismert és sokoldalú tevékenységet folytatott. Egyetemi feladatai mellett kiterjedt orvosi praxist is folytatott: a „Budára, majd később 1784-ben Pestre áttett egyetemben 177731 Győry Tibor: Az orvostudományi kar története, Budapest. 1770-1935, Budapest, 1936, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Pázmány Péter tudományegyetem kiadása, 99, 122, 145-149, 155-158, 169-172. 32 Kátai Gábor: Rácz Sámuel. (1744-1807.) Vasárnapi Újság, 1859. június 19., 25. szám, 289-290. 33 Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Második, változatlan kiadás, Budapest, 1983, Akadémiai Kiadó, 510.
