Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Kalakán László: A légóegészségügy története
KALAKAN László: A légóegészségiigy története 189 kezdve a BÖME személyzete alkotta, illetve a körzetekre való decentralizálás folytán a kivonulás is gyorsabban, több kocsival történhetett. E gyors intézkedésekre azonban igen nagy szükség is volt, mivel egyfelől az áprilisi és május elejei légitámadások során Budapesten körülbelül 2.300 sérültet kellett ellátniuk a fővárosi kórházaknak41, másfelől viszont várható volt, hogy az ország a szövetséges légierők rendszeres támadásainak színterévé válik, ami újabb sérültek megmentését és gyors ellátását teszi majd szükségessé. 1944. június 2-án ugyanis megkezdődtek az úgynevezett „ingabombázások.” Heti rendszerességgel támadták az ország - köztük a főváros - kőolaj- ellátást szolgáló létesitményeit és pályaudvarait, majd szeptember 5-étől közel három héten keresztül koncentrált támadások érték Budapestet, amelyeknek célja az összekötő vasúti hidak lerombolása mellett az „ország háborúból való kibombázása” volt.42 Ezt követően még október közepén érte három kisebb angolszász támadás Budapestet, amelyet a főváros ostromával összefüggő szovjet légi tevékenység „váltott fel.” E légitámadások során az egészségügyet és a légóegészségügyet nemcsak a sérültek megmentése és ellátása terhelte igen nagymértékben, hanem Budapest bombázása miatt magukat az intézményeket és személyzetüket is jelentős veszteségek érték,43 így többek között elrendelték a fővárosi közkórházak gyermek- és szülészeti osztályainak kiürítését. Találatot kapott a Szent László, a Szent István kórház, az angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet, a 11. számú helyőrségi kórház, a Bakáts téri Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézetet, a Körönd szanatórium és a Rökk Szilárd utcai bábaképző is. A Várhegy gyomrában található - szinte közvetlenül a légitámadások megindulása előtt átadott Sziklakórház azonban, adottságainak köszönhetően, a fenti egészségügyi intézményekkel ellentétben, találatok nélkül vészelte át a bombázások időszakát. Bizonyos kórházak kiesése, egyesek túlzsúfoltsága és a számtalan súlyos sérült ellátása miatt viszont teljes kapacitással volt kénytelen működni. Feltehetően ennek köszönhetően is újra szabályozták működési szabályzatát. Az 1944. október 3-ai rendeletnek köszönhetően az intézmény már nem az Új Szent János kórházhoz tartozott, hanem önálló légoltalmi intézménnyé vált.44 A Sziklakórházhoz hasonló adottságokkal bírtak a légóegészségügy miatt igénybe vett kőbányai sziklapincék is, amelyek szerepe a légitámadások miatt ekkor szintén felértékelődött. Még a nyár végén, a székesfőváros polgármestere rendeletben utasította a polgármesteri IX és XIII. ügyosztályokat, „hogy terhes és újszülöttel bíró anyák részére [...] a kiszemelt óvóhelyek, illetve a sziklabarlangok alkalmas részének biztonságos tartózkodási helyül való átalakítása iránt minden más munkálat előtt, azonnal intézkedjék,”45 igazolványt bocsátott ki ugyanilyen célból „gépkocsivezető” cím alatt. Lévai Jenő: Szürke könyv magyar zsidók megmentéséről. Bp., Officina, 1946., 124. Továbbiakban: Lévai: Szürke könyv. 41 Az adatok megtalálhatóak: MOL K-150, V. kútfő, 7. tétel, 3SS3. csomó, OLP összesített kárjclentésc 42 Voltak olyan napok, amikor a főváros lakosságának körülbelül 8 órát kellett a pincékben tétlenül üldögélnie, miközben az egész termelőmunka állt. 4:1 1944. április 12-én, az egészségügyi személyzetet ért veszteségek csökkentése érdekében, a Szent Rókus kórház igazgató főorvosa kiadta azt a rendeletét, miszerint az orvosok és műtősök a légitámadások alkalmával az óvóhelyeken nem tömörülhetnek egy helyen. 44 BFL ÍV.1420.k, Polgármesteri ügyosztály gyűjteményes iratai - Légoltalmi letétgyűjtemény 1942-től, 17. doboz, 193.994/1944 - X. sz. rendelet 45 BFL IV. 1420. k. 17. doboz - légoltalmi letétgyűjtemény iratai, „A nyilvános óvóhelyek és a sziklabarlangok erre alkalmas részének biztosítása a terhes és újszülöttel bíró anyák részére éjjeli szállásul”, 1944. augusztus 21.
