Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Két kórtani korszak
BÍRTALAN Győző: Két kórlani korszak 9 jóval több szervi betegség létezik, mint az addig gondolták. Elfogadta a sokak által megvetett géphasonlatot, az elhasználódás, kopás, a szerkezet elromlásának determinizmusát a vitalista felfogással szemben, amely a regenerációs erők hatásait túlértékelte. Corvisart a klinikai és boncolási jelek egyeztetésével szétválasztotta a szív- és tüdőbetegségeket. Elemezte a szív vénás szájadékainak és billentyűinek hibáiból adódott dekom- penzációs tüneteket, a keringés romlását, a légszomjat, a cyanosist, a májmegnagyobbodást és vénatágulatok tüneteit. Megállapította és leírta a bal vénás szájadék sziiköletére jellemző zörejt és pulzusanomáliát, annak intenzitását összefüggésbe hozta az áramló vér mennyiségével. Nagy figyelmet szentelt az aortaaneurisma hallható, gyakran „tapintható” hangjelenségére. Ezt a kórképet általában szifiliszes eredetűnek tartotta. Vérbeli klinikusként ösztönös ellenszenvet táplált a szervezeti folyamatok „mérnöki szemléletével” szemben (a régi jatrofizikai-mechanikai irányzatból elterjedt pulzusszámlálás, súly- és hőmérések, stb.). Egy alkalommal kifogásolta, hogy neves, kitűnő kollegája, Gaspard Laurent Bayle (1774-1816) túlságosan nagy fontosságot tulajdonit ilyen adatoknak. Később e tekintetben megértőbb lett. Bayle, aki szintén elkötelezett híve volt a kórboncolási vizsgálódásoknak, a tüdő patho- logiájában alkotott újat. 0 a végzetes tüdősorvadás (phtisis) kialakulását tanulmányozta, a gyulladásos halállal végződő folyamatot. A betegség jellemző tünetei: köhögés, hektikus (sorvadásos) láz, fogyás, légszomj, olykor gennyes köpet. A betegségentitások körülírása, elhatárolódása sok esetben nem volt egyszerű. Különösen igaz volt a tuberkulózis esetében. E betegség tudományos értékű biztos diagnózisát csak évtizedekkel később, a kórokozó kimutatásával lehetett felállítani. Bayle még úgy tartotta, hogy a phtisis végkimenetelébe jut minden súlyos lefolyású tüdőgyulladás, csakúgy, mint a daganatos elváltozások. Miután azonban kitűnő, türelmes megfigyelő volt, megállapította a korai kórtüneteket is, melyek közül némelyik hiányozhat, vagy alig észlelhető. A lényeg, hogy figyeljünk a tüdőfolyamatokra, amit teljes egységben kell felfogni. Bayle a „természettörténetiség” szemléletében gondolkodott, amit később Lukas Schönlein (1795-1864), a kiváló német orvostudós paradigmaként kifejtett a schellingi „természetfilozófiai” irányzat ellenében. A kórlefolyás időbeliségére került ezáltal a hangsúly, a természeti jelenségek, például a növények és rovarok fejlődésének analógiájára. Azt, hogy a phtisis speciálisan a tiidőtuberkulóis végstádiuma, elsőként René Theophile Hyacinthe Laénnec (1781-1826) igazolta, aki e betegség klinikumát és pathologiáját a legalaposabban és legátfogóbban tanulmányozta. O dolgozta ki az auscultatiós diagnosztika technikáját az általa feltalált és a gyakorlatba bevezetett sztetoszkóppal. Főként a mellkasi szervek betegségeinek fizikai kórismézését gyarapította. Megállapította, hogy a milliaris tuberkulózis jellemzői közé tartozik a kulcscsont feletti terület légzési hangjának gyengülése, azon kívül, hogy a kopogtatási tompultság is észlelhető. A gümők lágyulásakor szörcsögés, majd a kaverna kialakulásakor, az erre utaló „pectoriloquismus” hangjelenség észlelhető. Laénnec foglalkozott a mellhártyagyulladás tünettanával is. Megállapította, hogy amennyiben a pleuraürben folyadék jelenik meg, úgy nehéz elkülöníteni a mögöttes terület tüdőgyulladásától. Ilyenkor eligazíthat a mellkas térfogat változása is. A légmell (pneumothorax) diagnosztikájában Laénnec hivatkozik Hippokratész és Aszklepiadész észleléseire is. A nagy orvos elődök írásait szorgalmasan olvasta.
