Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
KÖZLEMÉNYEK - Monos Emil—László Molnár—Lajos Szollár—Osmo Hänninen: Rácz Sámuel, az első magyar nyelven írott élettan-tankönyv írója
96 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) ÖSSZEFOGLALÁS Rácz Sámuel (1744—1807) fő feladatai egyikének tartotta a magyar orvosi nyelv fejlesztését, ezért számos művét magyarul publikálta. Ezek egyike 1789-ben kiadott élettantankönyve, amely az egyik első fiziológia tankönyv volt Európában, s amely nem sokkal Albrecht von Haller nyolckötetes, latin nyelvű élettan-tankönyve (1757-1766) után jelent meg. A Magyar Élettani Társaság 50., nemzetközi részvétellel tartott konferenciájára 1985-ben került sor Budapesten. A kongresszus emlékére kiadott, s a résztvevőknek adományozott érem egyik oldalán Rácz Sámuel portréja látható. Kovách Arisztidtől származott a gondolat, hogy a Magyar Élettani Társaság veressen érmet Rácz Sámuel emlékére, amelyet olyan kutatóknak adományoznának, akik az élettan területén jelentős eredményeket értek el. Az első finn nyelven írt élettan-tankönyvet Robert Tigerstedt 1903-ban adta ki. Az első észt élettan-tankönyvet viszont németből fordították, és ez is csupán egy évtizede jelent meg. E kiadványt hamarosan követte egy finn tankönyv észt fordítása is. A nemzeti nyelvű orvosi tankönyvek a betegekkel folytatott kommunikáció, illetve az egészségügyi ismeretterjesztés szempotjából egyaránt igen fontosak. Ezért segítenünk kell a finnugor népeket abban, hogy saját anyanyelvükön is hozzáférjenek az alapvető orvosi ismeretekhez.
