Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Szentesi Réka: A fűzőviselet egészségügyi következményei
76 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) cél nem a súlycsökkentés, illetve a látszólagos súlycsökkentés volt, hiszen a korban a soványság, mint a betegség egyértelmű jele a nők réme volt. A cél a fent említett divatos arányok elérése volt. A „ tight-lacing " egészségügyi következményei A csontok deformálódása Az említett orvosi Írások egyetértettek abban, hogy a csontok, elsősorban a bordák deformálódása igen gyakori volt, különösen azoknál a hölgyeknél, akik gyerekkoruk óta fűzték magukat. Azonban ha valaki felnőttkorban kezdett el fűzőt viselni, a bordák csak ideiglenesen mozdultak el a helyükről. Amikor az illető levetette a fűzőt, a bordák újra rendes helyükre kerültek vissza. Természetesen a bordák felnőttkori deformálódásának mértéke függött attól is, hogy milyen mértékben és mennyi ideig fűzte magát az illető. Amíg a 18. században a divatos hölgyek között elterjedt volt, hogy éjszakára is fűzőt viseltek, a 19. században erre már igen ritkán volt példa. Ráadásul a borda deformálódásnak egyéb oka is lehetett, mint például a korban igen elterjedt angolkór. A korabeli orvosi Írások értelmében az erős fűzés a szegycsont elferdülését is okozhatta. Professzor Stieda, königsbergi anatómus vizsgálatai során a női csontvázak körülbelül 60 százalékánál talált elgörbült szegycsontot (a szegycsont alsó harmada behorpadt), míg a férfi csontvázakon nem talált ilyen elváltozást.15 16 A medencecsont szintén erős nyomásnak volt kitéve, különösen a századforduló környékén elterjedt hosszabb típusok viselete esetén. A medencecsont összeszűkülése az orvosi értekezések értelmében koraszüléshez, nehéz szüléshez, a magzat károsodásához vezethetett. Gyermekkori rendszeres és szoros fűzőviselet esetén nagy lehetett a csontok rossz fejlődésének esélye, azonban felnőttkori csont-deformációt aligha lehet a szoros fűzés számlájára írni.If> Légzés és tüdő A mellkasra ható nagymértékű nyomás akadályozta a légzéssel járó mozgást, a fűzött mellkas légzéskor nem tudott kitágulni, így kevesebb levegő jutott a tüdőbe. Dr. Lantos Emil légzésmérővel végzett vizsgálatai során kimutatta, hogy a fűző viseletékor a belélegzett levegő 20-34 százalékkal kevesebb mint anélkül. A levegő oxigéntartalma fontos az anyagcsere-folyamatokban. Ha alacsony volt a vér oxigénszintje, vérszegénység alakulhatott ki, csökkenhetett a szervezet ellenállási képessége. A doktor szerint a légzés mechanizmusa is megváltozott a fűző viseletékor. Normális esetben belégzéskor a rekeszizom leszáll, a mellüregbe pedig levegő tódul. Viszont fűzéskor sem a rekeszizom nem működött rendeltetésének megfelelően, sem pedig a tüdő alsó részei, így kisebb volt a légzési felület, kevesebb levegő jutott a szervezetbe. 15 Professzor Stieda vizsgálati eredményeit közli Dr. Jaeger Henrik: A ruházkodás egészségtana. Budapest, 1910. 92. 16 A Dr. Móczár Katalinnal készített interjú alapján. (2010.03.12.)
