Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem oktatásának formái a lengyel egyetemeken
62 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) kívül beszélt latinul, angolul, németül, olaszul, franciául. 1834 decemberében pályázati vizsgát tett le Krakkóban a professzori kinevezés elnyerése érdekében, amelynek írásbeli feladatain egy egész napon át dolgozott. 50 kérdés közül 16 volt az orvostörténelem tárgyköréből. Az orvostörténelmi kérdésekre adott válasza 18 oldalt tett ki, többségét latinul fogalmazta meg. A felhasználandó irodalomban megnevezte Sprengel, és Chulant munkáit, a későbbiekben a tananyagot bővíteni kívánta a legújabb orvosi irányzatok ismertetésével. A sikeres pályázat alapján 1835 júliusában foglalhatta el professzori székét. Az orvostörténelem oktatására heti 5 óra állt rendelkezésére, igaz, az első évben csak 5 hallgató iratkozott be előadásaira, de a következő évben hallgatóinak száma már meghaladta a 30 főt. Az előadásainak ismertetését 1839-ben jelentette meg nyomtatásban az Orvosi Kar Évkönyvében, (II. kötet 28-258. 1.), amely ugyan nem sokban különbözött elődeinek tematikájától, viszont az oktatási anyagba bevonta Hecher, Ehl, Lassing, Isensee, Ackermann és Hoeven munkáit. Másik alapvetésnek számító orvostörténeti munkája Az igazságügyi orvostan fejlődése és a kezdeteinek történeti-kritikai elemzése c. hosszú tanulmánya, amelyben gazdag kéziratos és történeti forrásokat dolgozott fel. Valójában ez az első lengyel nyelvű és eredeti forrásokra támaszkodó igazságügyi orvostant feldolgozó orvostörténeti munka. Ugyancsak kiadta Az orvostörténelem lengyel forrásai és gyűjteménye c. kötetét, amelyben a Jagelló Egyetem könyv-, kézirat és ritka dokumentumait vette számba. Lengyel nyelvre fordította Haeser kézikönyvét. Valójában Hechel nevéhez fűződik a krakkói egyetem orvos- történeti múzeumi gyűjteményének megalapítása, az orvostörténeti dokumentumok tudományos feldolgozása, valamint a hazafias érzelmű lengyel orvostörténeti tudományos kutatása. A munkát sokban segítette az orvosi kar professzorának, Krakkó főorvosának, Józef Jakubowskinak (1796-1866) 1833-ban létrehozott alapítványa, amellyel a lengyel tudomány és orvostörténelem kutatását és lengyel nyelven való kiadását kívánta előre mozdítani. Ez az alapítvány valóban ösztönzően hatott az orvostörténeti és egyetemtörténeti munkák megírásához és közreadásához. Ennek éppen olyan nagy jelentősége volt a krakkói orvostörténeti kutatások ösztönzésében, mint általában Hechel munkásságának. Hechel szemlélete találkozott a lengyel nemzeti öntudattal, a lengyel történeti múlt iránti fokozott érzékenységével, amely a 19. század közepén már rangos helyre emelte a lengyel orvostörténeti kutatásokat, Krakkóban és más lengyel városokban nem számított magányos és különös személynek az „orvostörténész”. Hechelnek is lettek neves követői más lengyel területeken működő egyetemeken, közülük kiemelkedett Ludwik Gasiorowski (1807-1863), a poznani egyetem orvostörténelem professzora. Ugyancsak Hechel hatásának kell tekintenünk, hogy Józef Majer (1808 - 1899), a krakkói egyetem tanára és rektora, az 1813-ban alapított krakkói Lengyel Tudományok Akadémiájának elnöke, nyolc kötetben dolgoztatta fel az ősi lengyel egyetem történetét, adta közre dokumentumait, és különös hangsúlyt helyezett az orvosi kar múltjának. Majer orvosi diplomával rendelkezett, így pontosan megértette Hechel szándékát a lengyel orvostörténelem múltjának feltárásával kapcsolatban. Ezért is szorgalmazta Hechel halála után Gasiorowski meghívását a krakkói orvostörténeti oktatás élére, bár a döntés már a krakkói egyetem rektorának felelősségi körébe tartozott, hiszen az 1846. évi lengyel galíciai felkelés leverése után Ausztria megszállta az önálló krakkói városállamot, amely a bécsi Belügyminisztérium felügyelte alá került. Gasiorowski meghívását elutasították, viszont hozzájárultak ahhoz, hogy az igazságügyi orvostani és orvosrendészeti tanszék élére Fryderyk Skobelt (1806-1876), az anatómiai intézet profesz- szorát nevezzék ki, aki egyben az orvostörténelem előadója is lett. Skobel kinevezése ősz-
