Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Katalin: Bányaorvoslásunk a 18. században
KAPRONCZAY K.: Bányaorvoslásunk a 18. században 51 ma-szerű formában jelentkezett a károsodás. Egy olyan esetleírás is olvasható Scopoli könyvében, amely a későbbi ismeretek szerint a szilikózisnak felel meg. A gyakorta észlelt, vérhasra emlékeztető tünetekkel járó betegséget nem a higanymérgezéssel hozta összefüggésbe, hanem a rossz higiénés környezettel. A bélférgesség nagy számban való előfordulására szintén komoly figyelmet fordított. Scopoli a bányászok egészségvédelme érdekében jól átgondolt megelőző intézkedések bevezetését javasolta. Mindenekelőtt kívánatosnak tartotta, hogy csak néhány évig engedélyezzék számukra a bányában való munkavégzést, utána helyezzék őket más munkára, kiemelte a megfelelő védőálarc viseletének szigorú elrendelését, továbbá hangsúlyozta a szociális viszonyok, életkörülmények javítását. Olyan részletkérdésnek tűnő dolgokra is gondolt, hogy a bányász a higanyporral átitatott munkaruhával ne fertőzhesse családját, gyermekeit, hanem figyelmeztessék az átöltözés szükségességére, stb. Mindezen óvintézkedés, beleértve a csökkentett munkaidőt is, nyilvánvalóan a bányavezetés anyagi terheit növelte volna. Emiatt Anton von Sartori bányavezetővel (bányagróf) egyre több vitája támadt, aki ezért Scopoli eltávolítása ügyében határozott lépéseket tett a felsőbb szerveknél. Amikor a bányászat és pénzverés ügyét irányító udvari kamara elhatározta, hogy az idriai bányagrófságban is bányászati technikumot (alsószintű bányásziskolát) létesít, Scopolit bízták meg az iskola vezetésével, a bányászat tudományos és gyakorlati ismeretanyagának oktatásával, hogy kiváló képességeit ezután ott kamatoztassa. Scopoli elfogadta a megbízást és 1763- 1769 között ellátta a feladatot. 1769-ben a Selmecbányái Bányászati Akadémiára nevezték ki a botanika és kémia professzorává. Az idriai bányaorvosi kinevezést ezután a kiváló sebészként ismert Balthasar Hacquet (1740/?/- 1815) kapta meg. A Scopoli által elkezdett reformintézkedéseknek ő sem volt híjával, hiszen nevéhez fűződik a sebészeti műszerkészlet gyarapítása,5 korszerűsítése, a bányászok munkakörülményeinek javítása (a járatok szellőztetésének technikai megoldása), a munkások megfelelő táplálkozásának ellenőrzése, az alkoholizmus ártalmainak kihangsúlyozása.6 Annak ellenére, hogy a selmeci bányászakadémia két legnagyobb tekintélyű tanára - Nicolaus Joseph Jacquen (1727-1817), és Giovanni Antonio Scopoli (1723-1789) - orvos volt, az akadémia működésével jelen keretek között nem foglalkozunk. Ennek oka, hogy sem a tananyag nem terjedt ki a bányaegészségügy kérdéseire, a két professzor sem foglalkozott ezidőtájt a bányászok foglalkozási betegségeivel.7 8 Johann Georg Hoffinger (1756-179lf Selmecbányán tevékenykedő kamarai bányaorvos felismerései a bányászok jellegzetes megbetegedéseivel kapcsolatban annál inkább érdemesek a méltatásra. Vermischte medizinische Schriften c. kötete 1791-ben jelent meg 5 Lcsky: i.m. 56-57. 6 Lcsky: i.m. 30-36. 7 Scopoli a sclmcci evek alatt több kötetben adta ki előadásainak gyűjteményét, elsősorban ásványtan témakörben, de a selmeci bányákban használt gépek mechanikai ismertetéséről, speciális kohászati kérdésekről is értekezett. Ld. Bugyi Balázs: A selmeci bányászakadémia első orvostanárai. In: Orvosi Hetilap, 111 (1970) 32, 1894- 1896. 8 Hoffingcr Brassóban született, orvosdoktori oklevelét Bécsbcn szerezte 1780-ban. Ezután Zalatnán, majd Oravicán volt bányaorvos. 1783-től Selmecbányára nevezték ki bányakerülcti főorvosnak. Hét évig Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya Bélabánya, Bakabánya, Újbánya bányaorvosa volt. Felügyelete alá tartozott a bányászkamarához tartozó területek teljes lakosságának gyógyítása is. Becsben halt meg 1792-ben.
