Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Józsa László: Betegségábrázolások bizánci (egyházi) műalkotásokon
JÓZSA L.: Betegségábrázolások bizánci (egyházi) műalkotásokon 29 3. ábra. Összetérő kancsalság. Kera (Kréta) freskó, 13. sz. Vak személy megörökítését mindössze két alkalommal (A vak meggyógyítása, Müsz- trasz 1310-1322 között készült freskón, valamint A béna és vak meggyógyítása című 12. századi mozaikon), félszeműt egyetlen alkotáson sem találtam. A pupillák eltérő tágassága (átmérője) lehet az alkotó „hibája”, de jelenthet olyan idegrendszeri megbetegedést is, amelynek ez az egyik tünete. A kép alapján nem dönthető el, hogy véletlen, vagy valódi kóros eltérésről van-e szó, ezzel a továbbiakban nem foglalkozom. A lecsüngő (bénult) szemhéjat (ptosis) és az az alól a fej hátradöntésével történő kipillantást egyetlen ikonon láttam. 2/ A jódhiányos golyva mészkőhegyekben, homokos vidékeken gyakori. A Balkán, Kisázsia, görög szigetek nagy része golyva-endémiás, ezért nem csodálkozhatunk, ha a strúmát 14 nőn, 12 férfin, 18 angyalon és 6 gyermeken lehet felismerni (JÓZSA 2010). Találtam olyan freskót, amelyen a tizenkét ábrázolt személy közül négyet golyvásnak festettek meg (A frigyláda Jeruzsálembe vitele, Sztavronikita kolostor, Athosz-hegy). Olykor diffúz, közepes nagyságú, máskor jól kivehetően göbös strúmát ábrázolt az alkotó (4., 5. és 6. ábra).
