Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 213 középkornak nevezett periódus. Magyarország történetében a középkort többnyire a honfoglalás 895. évi kezdetétől az 1526. évi mohácsi csatáig, vagyis a Jagelló dinasztia uralkodásának végéig szokás számítani. A szerző azonban egyrészt megemlékezik a honfoglalás előtti magyarság szexuális magatartásáról is, másrészt az általa vizsgált időszakot kitolja egészen a 16. század végéig. A vizsgált koron belül az első kisebb korszak: a honfoglalás körüli időszak. Ezt egy kitekintés követi az Árpád-kor asszonyairól, majd egy másik ugyanezen korszak szexuális erkölcseiről. A következő fejezetek az Árpád-házi királyok családi életéről és az Árpád-kor szentjeiről és híres szüzeiről szólnak, majd a korabeli papok, szerzetesek és apácák szexuális élete kerül fókuszba. Ezután az Anjou kor szexualitásáról szóló fejezet következik, ezt pedig a flagellánsokról, a korabeli jellemző szexuális zavarokról és aberrációkról, valamint a kor furdőkultúrájáról szóló fejezetek követik. A következő fejezetekben Zsigmond királynak és feleségének, Ciliéi Borbálának a szexuális életéről, majd a korabeli erotikus és pornográf irodalomról olvashatunk. Ezután a Zsigmond és I. Mátyás király uralkodása közötti, majd I. Mátyás uralkodása alatti időszak szexuális viszonyairól esik szó. A következő fejezet témája a Jagclló-kor szexualitása. A könyvet a középkori nemi betegségekről és a szifiliszről, majd pedig a mohácsi csatától a 16. század végéig tartó időszak szexuális vonatkozásairól szóló fejezetek zárják. A mű alapján általánosságban megállapítható, hogy egyfelől a középkor és a renaissance szexuális élete korántsem volt olyan prűd, mint ahogy az a köztudatban él, másfelől a korszakban rendkívül gyakoriak voltak a beteges szexuális jelenségek. Dómján Lajos Király V. István: A betegség - az élő létlehetősége. Prolegoména az emberi betegség filozófiájához. / Illness - A Possibility of the Living Being. Prologomena to the Philosophy of Human Illness. Pozsony, Kalligram, 2011. 200 PA kolozsvári Babc$-Bolyai Tudományegyetem filozófiatanára, docense, a Philobiblion című nemzetközi folyóirat főszerkesztője, Király V. István (1952) a betegség fogalmának egyik lehetséges értelmezését adja c munkájában. A szerző abból a nyilvánvalóan igaz tételből indítja gondolatmenetét, hogy a betegség, amely elől senki nem menekülhet, életünk egyik következménye, így hát nem pusztán az (ideális és ennél fogva a betegségnél sokkal kevésbé érvényesen létező) egészség ellentéte, hanem az ember egyik kényszerű létmódja, létlehetősége, amelyre fel kell készülnie, és amelyet mindenkinek élete részeként, nem pedig annak tagadásaként kell megélnie. Király, könyve bevezetőjében, impozáns áttckintőképcsséggcl vázolja a különféle betcgségértelmczési lehetőségeket, s egyúttal meggyőzően cáfolja is őket. Csak sajnálhatjuk, hogy a legutóbbi évtizedek ez irányú - elsősorban német - orvostörténeti kutatásai nem kerültek látókörébe. Ezután rövid, ám annál érdekesebb kitérőt tehetünk, körüljárva, és elvetve a „keresztény medicina” szerző szerint félrevezető fogalmát és önellentmondását. A továbbiakban a betegséggel kapcsolatos arisztoteliánus fogalmak kritikáját, végül pedig a betegség és a szabadság mély összefüggéseinek cgzisztcncialista analízisét olvashatjuk. Király V. István könyve, s ebben, remélem, nem tévedek, elsősorban a Hcideggcr-iskola hatásának jegyeit viseli, s ez éppúgy igaz a szerző állításaira, körültekintő gondolatmenetéire, illetve egész létszcmléletére, mint terminológiájára és - sajnos - nyelvezetére is. Az effajta cgzisztcncialista terminológiájú probléma-analízis ugyan, tapasztalatom szerint, mélyebbre képes hatolni, mint bármely, hagyományos nyelven megfogalmazott válaszkísérlet, ám amit nyer a vámon, azt elveszti a réven, hiszen sajátos szóhasználata és nyelvhasználata miatt mégoly helyesnek és igaznak tűnő válaszait is nehéz felfogni és teljes mélységükben megérteni. A rendkívül gondolatgazdag, a betegségről alkotott képünket alapvetően átformáló, ám nem egykönnyen emészthető kötetet - amelyet bőséges, hetvenoldalnyi angol nyelvű összefoglaló is kiegészít - csakis a 20. századi filozófiában és különösen az egzisztencialista terminológiában képzett olvasóknak ajánlhatjuk. Magyar László András Magyar László András: A jó életnek módja. A görög diététika. Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2012. 132 p., ill. A Kr.e. 4-3. században a medicinát három részre osztották. Az egyik ága, amely az életmód útján, a másik, amely gyógyszerekkel, a harmadik pedig, amely kézzel gyógyít. Az elsőt a görögök diaitétikének nevezték - Magyar László András könyve erről szól közérthetően, érdekesen.
