Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
KRÓNIKA
198 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) volt. Ezek közül kiemelkedett Esztergom közegészségügyének történeti feldolgozása, Rákóczi fejedelem és Nagyccsed kapcsolatának feltárása, számos jeles magyar orvos munkásságának szakszerű feldolgozása. Számos munkája közül kiemelkedik A múlt magyar orvostörténészei c. gyűjteményes kötete, valamint öt vcrseskötetc. Mély barátság fűzte Antall Józsefhez, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár egykori főigazgatójához, a Magyar Orvostörténclmi Társaság főtitkárához, a későbbi miniszterelnökhöz, továbbá Benedek István orvos- és íróhoz, az ún. Hiúzok Társaságának alapítójához, amely körnek lelkes tagja és résztvevője is volt. Életének fordulópontja az 1990-cs évek közepére esik: örömmel fogadta a Debreceni Orvosegyetem akkori rektorhelyettesének, Módis László professzornak a megkeresését, hogy az általános orvosi karon tartson az orvostörténelem tárgyköréből előadásokat. Örömmel és nagy lelkesedéssel vágott bele 1994-ben az egyetemi oktatói munkába. 1994-ben megszerezte a PhD fokozatot, az orvostörténclcm tárgyköréből habilitált, majd elnyerte az egyetemi magántanári címet is. Elsősorban az ő ösztönzésére jött létre a Debreceni Egyetemen az orvostörténeti gyűjtemény. Az egyetemi klinikai telep átépítése idején vált szabaddá az orvoskart szervező Kenézy professzor egykori villája. Itt kapott helyet az egyetemi orvostörténeti múzeum, könyvtár és konferenciaközpont, amely ma az egyetem büszkesége. Szállási saját könyvgyűjteményből gyarapította az orvostörténeti könyvtárat, a tárgy- és éremgyűjteményt. Egyetemi előadása mindig népes hallgatóság előtt hangoztak cl, általában 150-200 medikus jelent meg egy- cgy egyetemi foglalkozásán. Nyolcvanadik születésnapján az egyetem ünnepi tudományos ülést rendezett, Nagyccsed és Esztergom városa pedig díszpolgári címmel tisztelte meg. Szinte hihetetlennek tűnt váratlan betegségének híre, haláláé pedig még inkább megdöbbentett s lesújtott bennünket. Nyugodjék békében! Kapronczay Károly VIDA TIVADAR (1922-2012) 2012. október 13-án tragikus hirtelenséggel elhunyt Vida Tivadar, a 20. század derekán újjáformálódó hazai orvostörténeti kutatás egyik jeles és meghatározó egyénisége. Vida Tivadar nevét Weszprémi István Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza című többkötetes latin nyelvű könyveinek magyarra fordításával örökítette meg. Kiváló kutató és fordító volt, bár tevékenységének igazi területe nem az orvostörténclcm volt: életének jelentős szakaszában katolikus lelkészként élt és tevékenykedett. Vida Tivadar 1922. február 6-án született Ipolyságon. Iskoláit Pozsonyban végezte, 1938-ban a Magyar Reálgimnáziumban tett érettségi vizsgát. A Kis-Kárpátok cserkészcsapat tagja, majd egyik vezetője lett. Papi pályára készült, előbb a kassai egyházmegye szemináriumban töltött három évet, majd felszentelésére a pozsonyi szemináriumban készült fel. 1945. március 31-én szentelték pappá Pozsonyban, néhány nappal azelőtt, hogy a várost a szovjet hadsereg elfoglalta. Papi pályája jelmondatának Xavéri Szent Ferenc jeligéjét választotta: Lelkeket adj nekem, a többit vidd cl!. Újmiséjét 1945. április 2-án, húsvét hétfőjén mutatta be a pozsonyi Szentháromság templomában. Káplánként működött Pozsonypüspökin (1946 végéig), Szakolcán (1947-1949), majd plébánosnak nevezték ki Nyitrasárfőrc (1949-1951), de ebben a tisztségben működött Bozókon (1953-1956), Garamkövcsdcn (1956-1958), Barssáron (1959), ahonnan a szlovák belügyi hatóságok kívánságára egyházi elöljárói felfüggesztették, mivel itt és előző állomáshelyein olyanoknak is kiszolgáltatta vallásának szentségeit, akiknek különben tilos lett volna akár templomba is menni. A Csehszlovák Egyházügyi Hatóság 1960. január elsejével visszavonta lclké- szi tevékenységének engedélyét, eltiltotta nyilvános papi tevékenységtől. Kényszcrlakhclyénck (1960-1962 között) Lipovnikot jelölték ki, ahol erdészeti munkásként, favágóként élt. Innen kérte - családegyesítésre hivatkozva - kivándorlását Magyarországra, mivel édesanyja és fivére itt élt. Letelepedése után az ORFI-ban - az igazgatóságon - kapott kézbesítői állást, egyházi vonatkozásban a Máriarcmctci templomba, szolgálaton kívüli lelkészként osztották be. Az Országos Reuma és Fizikoterápiás Intézet akkori főigazgatója, Farkas Károly professzor ajánlotta Palla Ákos figyelmébe, aki azonnal alkalmazta német-francia-latin fordítónak. Ez utóbbi rendelkezett kiemelt fontossággal: már Kővári Aladár lefordította Weszprémi munkájának első kötetét, de a folytatást korára és betegségére való tekintettel nem vállalta. Vida Tivadar minden szempontból megfelelt e fordítói tevékenységre, sőt feladatkörébe tartozott az Orvostörténeti Könyvtár és az orvostörténeti szakcsoport teljes német, francia, olasz és szlovák
