Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
KRÓNIKA
KRÓNIKA 197 tiszti keresztjét, az Egészségügyi Minisztérium Pro Sanitate díját is megkapta. 2001-től az ETT Gyógyszer Alkalmazási Bizottsága, 2002-től a MTA Orvostörténeti Munkabizottsága hívta tagjai sorába. 2012. augusztus 20-án Kalocsa Város Egészségügyi Díját kapta meg, amit már kórházi betegágyánál adtak át. Három évvel ezelőtt súlyosan megbetegedett, hősi küzdelmet vívott a betegséggel, meg akart gyógyulni, legalább is hasznossá tenni önmagát a tudomány és a hétköznapok világában. Belső energiái 2012. szeptember 18-án elfogytak. Emlékét őrizzük. Kapronczay Károly SZÁLLÁSI ÁRPÁD (1930-2012) 2012. július 12-én, Esztergomban elhunyt Szállási Árpád, a Debreceni Egyetem magántanára, talán a legismertebb hazai orvostörténész. Nehéz számba venni, felsorolni mindazt, amivel élete során foglalkozott. Szerteágazó tevékenysége mellett megmaradt „körzeti orvosnak”. Körorvosi hivatását kiválóan művelte, az orvosi pályán nem is kívánt ennél magasabbra emelkedni. Az Esztergomba látogató idegennek, ki nem ismerte címét, elég volt az első embertől megkérdeznie „hol található Szállási doktor?” - mindenki tudta rá a választ. A gyógyító munka mellett azonban még sok minden foglalkoztatta, az orvostörténclem, könyvészet, költészet, numizmatika, irodalomtörténet, sport terén egyaránt szakértőnek bizonyult. Jeles könyvgyűjtő lett, talán övé volt az ország legnagyobb, legválogatottabb orvostörténeti magánkönyvtára, ám gyűjtötte a 19/20. századi magyar irodalom legnagyobbjainak kéziratait is. Nem „csodabogár” gyűjtő volt, hanem az utolsó igazi polihisztorok egyike, Hatalmas könyvtárát egész életében szakszerűen és finom ízléssel gyarapította. Szállási Árpád Nagyccscdcn született 1930. június 30-án sokgyermekes földműves családban. Mindig büszke volt származására és arra, hogy családjában ő lett az első okleveles orvos. A trianoni határváltozások, a második világháborút első éveit megelőző határmódosítások miatt több helyen végezte középiskoláit: kezdte Szatmárnémetiben, végül 1950-ben Mátészalkán érettségizett. Olvasottsága, az irodalom és a történelem iránti vonzódása ellenére az orvosi pályát választotta. 1956-ban summa cum laude eredménnyel avatták orvosdoktorrá Debrecenben. Medikusévei alatt sűrűn látogatta Szodoray Lajos professzor orvostörténeti előadásait a Medikus Klubban. A második világháború után ugyanis az összes magyar orvosi karon megszüntették az orvostörténclem egyetemi oktatását, A későbbiek során is nagy figyelmet szentelt Debrecen orvosi múltjának. Különös figyelemmel kutatta az orvosi kar jeles tanárainak munkásságát, ebben a témakörben több könyve is napvilágot látott. Orvosi oklevelének megszerzése után előbb a Debreceni Orvosegyetem Közegészségtani Intézetének munkatársa lett, ám hamarosan a Megyei Gyermekkórház osztályos orvosaként folytatta pályáját. Ez felkészülést jelentett későbbi körzeti orvosi praxisához. Előbb Szabolcs-Szatmár megyében, majd 1960-tól Kosztölcön, illetve 1968-tól Esztergomban dolgozott. Talán Esztergom pezsgő szellemi élete is ösztönözte arra, hogy elmélyülten foglalkozzon orvostörténelcmmcl. Az 1950-cs évek végétől rendszeresen látogatta az Országos Orvostörténeti Könyvtárat, 1961-ben belépett az Orvostörténeti Szakcsoportba, amely az orvosi múlt iránt érdeklődő orvosokat volt hivatott tömöríteni. Ebből a formából alakult meg 1966-ban a MOTESZ keretén belül működő, de nagyobb társasági életet biztosító Magyar Orvostörténeti Társaság, amelynek egyik alapító tagja lett. Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a hazai orvostörténelcm iránt érdeklődök évente - más-más helyen szervezett - vándorgyűléseken is találkoztak, amelyeken Szállási mindig jelen volt és figyelemreméltó előadásokat tartott. Ugyancsak 1966-tól - saját költségén - jelen volt a kétévente megrendezett nemzetközi orvostörténeti kongresszusokon - Görögországtól Mexikóig -, amely komoly anyagi áldozatokat is kívánt tőle. Talán a legismertebb magyar orvostörténész lett a nemzetközi orvostörténeti kongresszusok világában. Minden kongresszuson előadást is tartott, főleg a külföld számára ismeretlen magyar és erdélyi orvosokról, Az 1970/1980-as években több alkalommal adott elő a hallei egyetem által kétévente szervezett orvostörténeti konferenciákon is. Rendszeresen publikált az Orvosi Hetilapban, az Orvostörténeti Közleményekben, a nemzetközi orvostörténeti kongresszusok kiadványaiban. Négy alkalommal tüntették ki az Orvosi Hetilap Markusovszky-dijával, megkapta a hazai orvostörténelcm művelésének legmagasabb jutalomérmcit, a Magyar Orvostörténeti Társaság Zsámboki és Weszprémi István jutalomérmeit, a Társaságon belül különböző tisztségeket viselt. Az Orvosi Hetilap Horus rovatának szerkesztője is volt haláláig. Számos - vagy 600 — orvostörténeti tanulmány szerzője, több könyv írója is
