Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
KRÓNIKA
KRÓNIKA KRÓNIKA HALOTTAINK GRABARITS ISTVÁN (1945-2012) Az elmúlt évszázad hatvanas-hetvenes eveiben a hazai gyógyszorészct-történctírás újjáéledt. Ez az újjászületés azoknak a fiatal gyógyszerészet-történészeknek volt köszönhető, akik hivatásuk mindennapi gyakorlása mellett szakmájuk múltját is kívánták kutatni, szétszóródott tárgyi emlékeit egybegyűjteni, hozzáférhetővé tenni. Ez a nemzedék valóban maradandót alkotott: megteremtette Kőszeg európai hírűvé vált gyógyszerészettörténeti gyűjteményét, Győrben, Kecskeméten, Székesfehérváron, Egerben patikamúzeum létesítését kezdeményezte, olyan szakmai köröket alakított ki, amelyek - egyetemi oktatás hiányában - a gyógyszerészettörténet hazai művelésének központjává váltak. E nemzedék (Szigetváry Ferenc, Rádóczy Gyula, Kóczián Géza, Szentgyörgyi István, Blázy Árpád, Menner Ödön, Lárcncz László stb.) meghatározó egyénisége lett Grabarits István, talán akkor legfiatalabb, de az utolsó évtizedekben a leghatékonyabb szervezője volt a gyógyszerészettörténet legkülönbözőbb szakmai és társasági fórumainak. Annak, aki maga is írt visszaemlékezést, könnyű életútját megrajzolni, munkásságát összegezni, értékelni. Grabarits István ilyet nem írt, miért írt volna, hiszen életkora még nem indokolta, különben is tevékeny, egy időben több dolgot is végző ember volt. Még 2012 márciusában interjút adott egy folyóiratnak, ennek életrajzi részében maga foglalta össze élete főbb meghatározóit, gyógyszerészi pályafutása kezdetét. „Családomban a IV. Grabarits István vagyok, 1945. január 23-án Peregen születtem (ma már összeépült Kiskunlacházával.) Édesapám kiválóan gazdálkodó parasztember volt a Lacháza melletti Bankháza pusztán. Az általános iskolát ezen a két helyen jártam ki. Édesapámat kulákká nyilvánították, így a váci Mezőgazdasági Technikum ajtaja bezáródott előttem, pedig 12 éves koromban már minden munkából kivettem a részem és biztos támasza voltam Édesapámnak a földek megművelésében. Apám halála után Édesanyámnak be kellett lépnie a TSZ-be. Közben felvettek a Debreceni Református Gimnáziumba. Ez a gimnázium fiatal felnőttként és meglett emberként is meghatározta a hitügyekhez való hozzáállásomat és a nemzeti kérdés, a történelmi Magyarország, a tudós társaságok, a könyvtári búvárkodás útvesztőiben való eligazodásom. E gimnáziumban nagy hatással voltak rám dr. Tóth Béla, Kiss László, Nagy Géza és Nagy Mihály tanárok. A gimnázium falai között is foglalkoztatott a gondolat, hogy agrármérnök leszek, de a gimnázium negyedik osztályában ajánlotta osztályfőnöknőnk mindenkinek a gyógyszerészetet. Tanácsért Nagy Varjas Mátyáshoz, akkori gyógyszerészhallgatóhoz (különben rokonunkhoz) fordultam, aki nemes egyszerűséggel válaszolt „Nem rossz ez. " Ennek hatására felvételiztem a Budapesti Orvostudományi Egyelem Gyógyszerészeti Karára és elsőre felvettek, de az egyetem Kollégiumába is. Az egyetemről nagy tisztelettel emlékszem Nagy János matematika, Körös Endre általános és szervetlen kémia professzorokra, nem különben Burger professzorra, akinél jelesre szigorlatoztam. Clauder, Halmai, Pandula professzorok meghatározói lettek gyógyszerésszé formálódásomnak. Ebben szerepe volt Németh Béla kiskunlacházi gyógyszerésznek, aki igazi gyógyszerész volt. Nagy tisztelője voltam Kempler Kurt főgyógyszerésznek, akinek már akkor a gyógyszerészettörténeti írásait számon tartottam. A Ilamvizsgáim letétele után, első feleségem révén Szombathelyre kerültem, itt született Ildikó lányom is (1969). Már az egyetemen hallottam dr. Küttel Dezső Vas megyei főgyógyszerészről, akit felkerestem „ állásügyben". A laposan kikérdezett, tanulmányaimról, iskoláimról és azonnal elvitt Bartha Béla igazgatóhoz. így lettem 1971. január elsejétől a Vas Megyei Gyógyszertári Központ leltárbrigád vezetője, így kerültem kapcsolatba Szigetváry Ferenccel, a Kőszegi Patikamúzeum későbbi igazgatójával is. O mondta „Apucinál (ti. Küttel Dezső főgyógyszerésznél) illik tudományoskodni". Innen kezdődött az én tudományos kutatói életem és örök barátságom Szigetváry Ferenccel. Első gyógyszerészettörténeti tanulmányom az 1. Magyar Gyógyszerkönyvvel foglalkozott és kiadásának centenáriumára jelent meg. Szombathe-
