Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
82 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217(2011) melléből, és amelyet semmilyen erővel sem tudott fékezni. Aztán egy pillanat alatt kihunyt az öntudata, és teljes homály ereszkedett rá... "n 3.2.2. Nagyroham (Grandmai) A herceg két nagyrohamot él át a regény folyamán. Az első roham nem sokkal megérkezése után, a szállodában éri el, amit elsősorban a késsel rátámadó Rogozsin miatti félelem vált ki. A roham leírása Dosztojevszkij saját, sokszor átélt élményeit tükrözi. „Epilepsziás roham csapott le rá...Ismeretes, hogy az epilepsziás roham - nevezetesen a nagyroham - egy pillanat alatt jön. E pillanat alatt hirtelen rendkívül eltorzul a beteg arca, kivált a tekintete. Görcsös rángatózás hatalmasodik el egész testén és minden arcvonásán. Semmihez sem hasonlítható, elképzelhetetlen, szörnyű üvöltés szakad fel a melléből; ezzel az üvöltéssel szinte minden emberi jelleg eltűnik, és lehetetlen, vagy legalábbis nagyon nehéz a megfigyelőnek elképzelnie és feltételeznie, hogy maga ez az ember üvölt... sok szemtanúban határozottan valami kibírhatatlan és némileg misztikus félelmet kelt a nagyrohamban szenvedő ember látás a... A beteg teste a vergődéstől és a görcsös rángatózástól le gurult a legfeljebb tizenöt fokból álló lépcsőn, le, egészen az aljáig. Nagyon hamar, alig öt perc múlva észrevették az ott fekvő beteget, és egész tömeg csoportosult köréje. A fejénél képződött vértócsa találgatásokra adott okot: az illető maga zúzta-e így össze magát, vagy „valami bűneset történt”. De néhány an hamarosan megállapították, hogy ez epilepszia; az egyik pincér ráismert az új vendégre. A zavar végül egy szerencsés körülmény folytán igen szerencsésen eloszlott. ”32 33 A herceg egy másik nagyrohamot is elszenved a regényben. Bemutatkozó látogatáson van egy nagy társaságban, ahol a jelenlévő arisztokratákat kell arról meggyőznie, hogy az Ivanovna család méltó tagjává válhat (Aglaját és Miskint jegyeseknek tekintették). Az est folyamán egy régi ismerős felemlegeti Miskin gyermekkorát, ami heves kitörésre készteti, s szervezete nem bírja a lelki megterhelést. „Nézze meg a kisgyermeket, nézze meg Isten szép hajnalát, nézze meg a fűszálat, hogyan nő, nézzen annak a szemébe, aki ránéz önre, és szereti önt... Már régóta állva beszélt. Az öreg már ijedten nézett rá.- Jaj, Istenem! - kiáltott fel Lizaveta Prokojjevna, és összecsapta a kezét; ö sejtette meg legelőbb, mi készül. Aglaja odaszaladt a herceghez, még sikerült felfognia karjával, és rémülten, fájdalom torzította arccal hallotta a szerencsétlen embert „földre döntő és görcsösen rázó szellem ” vad kiáltását. A beteg a szőnyegen feküdt. Valaki gyorsan egy párnát tett a feje alá." 34 3.2.3. Roham utáni állapot A herceg, rohamai után hasonlóan depresszív és nyomott hangulatba került, mint az író a valóságban. 32 F. M. Dosztojevszkij: A félkegyelmű 317. 33 F. M. Dosztojevszkij: A félkegyelmű 317. 34 F. M. Dosztojevszkij: A félkegyelmű 751.
