Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
78 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217(2011) Még az is megtörtént Fjodor Mihajloviccsal, hogy elfelejtette felesége nevét, mikor egy hivatalos ügyet kellett intéznie. „ ...Elment a drezdai konzulátusra, hogy egy okmányon hitelesíttesse a nevem. Én nem tudtam elmenni, mert beteg voltam. Amikor az ablakból megláttam a hazafelé siető Fjodor Mihajlovicsot, azonnal elébe mentem. Idegesen lépett be a szobába, és haragosan kérdezte: - Mondd, Anya, hogy hívnak téged? Mi a vezetékneved? - Dosztojevszkaja - feleltem zavartan, és szörnyen elcsodálkoztam a furcsa kérdésen. - Tudom, hogy most Dosztojevszkaja vagy, de mi a lányneved? A konzulátuson kérdezték. Elfelejtettem, úgyhogy mehetek vissza... "2I Dosztojevszkij és Szolovjov a szibériai száműzetésről beszélgetnek; az író maga említi emlékezetének hiányosságait. „...De a fegyházban kaptam első epilepsziás rohamomat és ez a betegség azóta sem hagy nyugodni. Ami első rohamom előtt történt, arra pontosan emlékszem, minden legkisebb eseményre...a legapróbb részletekig. De azt, ami első rohamom óta történt, gyakran elfelejtem, néha még olyan embereket, arcokat is elfelejtek, akiket jól ismertem. És amit a kényszermunka óta írtam, azt is mind elfelejtettem; amikor az Ördögök (1871-72)22 befejezésén dolgoztam, újra el kellett olvasnom az egész könyvet, mert még a szereplők nevét is elfelejtettem... ”23 C) A gondolkodás elvontsága Az epilepsziás betegek egy részénél gyakori a filozófiai vagy a pszichológiai kérdések iránti érdeklődés, vagy hogy akár környezetükkel és neveltetésükkel ellentétben is mélyen vallásossá válnak.24 A betegek gyakran visszahúzódóak, ingerszegény környezetben élnek, ami kedvez a befeléfordulásnak. [HALÁSZ - RAJNA, 1990] Fjodor Mihajlovics életére, személyiségére ez nagyon jellemző. Nem szerette a társaságot, a meglepetésszerűen betoppanó vendégeket. Az irodalmi esteken is inkább két-három emberrel beszélgetett, nem szívesen vett részt a nagy, közös társalgásban. Olykor csak jelen volt az eseményeken, de nem beszélgetett igazán senkivel, sőt elvonult egy sarokba és csendesen, magába húzódva gondolkozott, alkotott. A lelkében írt. Maga mondta egyszer, hogy sokkal inkább szereti kitalálni, megalkotni történeteit, szereplőinek személyiségét, semmint leírni gondolatait. Ennek persze az is lehet a magyarázata, hogy általában határidőre kellett írnia, többnyire pénzzavarban. így arra alapozott regényei írásakor, ami már egyszer megfogalmazódott benne, hiszen szinte soha nem volt ideje átolvasni műveit nyomtatásba kerülésük előtt. Ifjúkorában sem volt túlzottan társaságkedvelő, megválogatta azt a kevés barátját, akiben megbízott és 16-17 évesen jóval többet foglalkozott a vallással, mint bárki a környezetében. „Fjodor Mihajlovics ... rendkívül vallásos volt, s buzgón végezte a pravoszláv keresztény minden kötelességét. Gyakran láthattunk kezében bibliát, vagy olyasféle könyveket, 21 Anna Dosztojevszkaja: Emlékeim (1989) 362. 22 Ekkor írta Dosztojevszkij a regényt. 23 Istenkereső, pokoljáró (1968) 320. 24 Dosztojevszkij azelőtt is vallásos volt, hogy kiderült az epilepsziája.
