Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
Horváth Zs.: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai 75 1.5. Grand mal (tómisos-klónusos) rohamai, melyek másodlagosan generalizálódtak A grand mal rohamok jellegzetességeit az olvasó részéről ismertnek tételezzük fel. [HALÁSZ-RAJNA, 1990] Az írónak, miután Omszkban előtört rajta az epilepszia, sok nagyrohama volt, de mint ismeretes, halálát nem az epilepszia okozta. Léteznek olyan leírások felesége emlékiratai és Nyikolaj Sztrahov visszaemlékezései között, melyek azt mutatják be, hogy ők hogyan látták Dosztojevszkij egy-egy nagyrohamát. „ ...Fjodor Mihajlovics rendkívül élénk volt, s valami nagyon érdekeset mesélt a nővéremnek. Egyszerre csak a mondat közben abbahagyta a beszédet, fölállt a díványról, s lassan felém dőlt. Döbbenten néztem elváltozott arcára. Aztán hirtelen nem is emberi kiáltás, pontosabban ordítás szakadt ki belőle, s egyre lejjebb hajolt... Később még sokszor hallottam ezt a ’nem emberi' kiáltást az epilepsziás rohamok előtt... De mily nagy volt a rémületem, amikor láttam, hogy férjem élettelen teste lecsúszik a díványról, és nincs erőm visszatartani!... Magam is földre ereszkedtem, s a térdemen tartottam a fejét, míg a teste rángatózott. Senki sem sietett a segítségemre. ”N Nyikolaj Sztrahov Dosztojevszkij barátja és szerkesztőtársa volt, 1860-ban ismerkedtek meg. A Vremjában és az Epohában Sztrahov a kritikai rovatot vezette, az ő egyik cikke miatt tiltották be a Vremját, mert a cári kormány egy, a lengyel felkelésekről szóló cikkét félreértette. Sztrahov egy 1863-ban, nagyszombaton történt rohamról így emlékezik: „ ...Egyszer magam is tanúja voltam Fjodor Mihaj lovics egy átlagos erősségű rohamának... Későn, tizenegy óra tájban jött fel hozzám, és nagyon élénken beszélgettünk, hogy miről, arra már nem emlékszem, de annyit tudok, hogy valami fontos, elvont témáról volt szó. Fjodor Mihajlovics nagyon föllelkesült, és izgalmában fel-alá járkált a szobában, én pedig az asztalnál ültem, Éppen valami emelkedettet, örvendetesei mondott...: ekkor átszellemült arccal fordult felém, láttam rajta, hogy lelkesedése tetőfokára hág. Egy pillanatra elhallgatott, mintha a szavakat keresné eszméi kifejezésére, és már kinyitotta a száját...Egyszer csak furcsa, elnyújtott, artikulálatlan hang tört elő nyitott szájából, és Fjodor Mihajlovics eszméletlenül vágódott végig a szoba közepén. ”'5 Mint a legtöbb önéletrajzi beszámolóban és az ismerősökében is, itt is egy generalizált rángógörcsös rohammal van dolgunk. Sztrahov még arról is beszámol, hogy a roham Dosztojevszkij szerint közepes erősségű volt, mert fél óra múltán magához tért és saját lábán ment haza, természetesen barátja kíséretében. Ekkortájt az írónak havonta egyszer volt rohama, időnként azonban sűrűbben támadta meg a betegsége, néha egy héten belül kétszer is. Dosztojevszkij általában már néhány órával a roham előtt megérezte annak közeledtét. Ez az úgynevezett prodroma fázis, mely során a beteg akár 24 órával a roham előtt is érezhet a rohamra utaló jeleket, például a hangulat és a magatartás közvetlen kiváltó ok nélküli megváltozását: a beteg élénkké, aktívvá vagy épp ellenkezőleg, nyugtalanná vagy depresz- szióssá válhat. 14 15 14 Anna Dosztojevszkaja (1989) 113-114. 15 Istenkereső, pokoljáró (1968) 174.