Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
Horváth Zs.: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai 73 2. Könyvet írni Jézus Krisztusról. 3. Megírni memoárjaimat. 4. Megénekelni Szorokovinit. ”10 Sokan keresték fel személyesen, és ő is sok fellépést, olvasóestet vállalt el. Élete utolsó meghatározó élménye a moszkvai Puskin-szobor avatási beszéde volt, melyben felszólította kortársait, hogy az európai minták követése helyett Oroszország sorsának javításán gondolkodjanak s összefogásra buzdított. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1881. január 28-án 8 óra 38 perckor, tüdőtágulásban halt meg. 1.3. Epilepsziára utaló jelek omszki száműzetése előtt Dosztojevszkij volt talán a leghíresebb epilepsziás beteg a világirodalomban. Állapota alapvetően befolyásolta filozófiai gondolkodását és életszemléletét. Mivel az epilepszia állandóan visszatér írásaiban, és regényeiben részletes elemzését adja betegségének, néhá- nyan úgy vélik, hogy betegsége lefolyását hűen tükrözik változó epilepszia-leírásai. Dosztojevszkij műveiben az ideggyógyászok gazdag forrásra lelhetnek az epilepsziaábrázolását tekintve. Néhány leírás első kézből való, hiszen Dosztojevszkij leveleiben érzékletesen ír saját rohamairól és tüneteiről. Emellett számos más leírással is rendelkezünk második felesége, kezelőorvosai és barátai tollából. Természetesen ott vannak még epilepsziás regényalakjainak beszámolói, melyek minden bizonnyal saját élményein alapulnak. A Szegény emberek sikere után az író nehezen tudta elviselni, hogy kortársai (Belinszkij, Nyekraszov, Panajev) a következő műveit nem tartották olyan jóknak, ezért az író az együtt töltött estéken sokszor igen hevesen és támadóan nyilatkozott, mindenkiben az ellenségét látta. így ír erről Pavel V. Annyenkov, aki hallott egy ilyen kirohanást: „Egyszer Dosztojevszkij feljött a szerkesztőségbe, Nyekraszovval akart beszélni. Rendkívül izgatott volt...Mikor bementem Nyekraszovhoz, őt is ugyanolyan izgatottan találtam.- Dosztojevszkij megbolondult - mondta Nyekraszov izgalomtól elfúló hangon. - Idejön és fenyegetőzik, hogy ne merészeljem a következő számban közzétenni a róla szóló bírálatot. És ugyan kitől hallhatta azt a hazugságot, hogy úton-útfélen szavalom róla szóló gúnyversemet! Szavamra, megtébolyodott. Dosztojevszkij egyik, Totlebennek írott levelében (1856) visszaemlékezik letartóztatásának körülményeire és szibériai száműzetésére: „ ...Előtte két éven keresztül beteg voltam, betegségem különös, idegi természetű volt. Hipochondriába estem. Mi több, előfordult, hogy elvesztettem az eszméletem. Túlságosan ideges voltam, betegesen érzékeny; képes voltam arra, hogy a legközönségesebb tényeket eltorzítsam, más képet és mértéket tulajdonítsak nekik. ”12 Istenkereső, pokoljáró (1968) 357. 11 Istenkereső, pokoljáró (1968) 63. 12 Tanulmányok, levelek, vallomások (1972) 483.
