Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Gaal György: Erdély iskolateremtő sebésztanára: Brandt József halála centenáriumára
48 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011) Brandt III. éves korában látott először műtétet, s rosszul lett. Utána hosszasan kellett magát edzenie, hogy legyőzze ösztönös vériszonyát. Ekkoriban Schiller és Goethe műveit olvasva is edzette akaratát. A szokásosan tíz szemeszterre beosztott tananyagot már kilenc félév alatt elvégezte, úgyhogy 1864. augusztus 2-án orvostudorrá avatták. Ezután a bécsi Közkórházban volt gyakornok, Skoda belgyógyászati osztályán, Hebra bőrgyógyászati klinikáján töltött hónapokat". 1865-től a Schuh vezette mütőintézetben szakosodott. Ferdinand Arit professzor mellett a szemészetet is kitanulta. Rendre megszerezte az akkoriban szokásos sebészmütői, szemész- és szülészmesteri okleveleket. Schuh mütőintézetének növendékeit 1866-ban kirendelték a déli osztrák-olasz háború hadikórházaiba, a Dumreicher vezette sebésznövendékeket az északi osztrák-porosz háború sebesültjeinek ellátására vezényelték. Itt aztán a kezdő sebészeknek egyszerre alkalmuk nyílt a legbonyolultabb műtétek elvégzésére. Brandt négy évtizeddel később idézte fel harctéri megrázó tapasztalatait: „ Ha az általunk megtekintett [custozzaij csatatér csak halvány képét adta a lefolyt ütközetnek, annál tisztábban és megrázóbb alakjában láttuk azt a kórházakban. Kórházak? Sepretlen templomok-, klastromok- és kollégiumokban feküdtek a csupasz földre helyezett szalmazsákokon a sebesültek. Hivatási működésünk a sebesültek között következőképp alakult: Mindegyikünk egy 150-200 sebesültből álló osztályt kapott, melyet - ami az orvosi tudomány szakmájához tartozott - mint főorvos önállóan vezetett. [...] Osztályom helyiségeit egy templom és klastrom képezte. Az előbbiben közkatonák, altisztek, az utóbbiban többnyire külön-külön szobákban a különböző rangú tisztek voltak elhelyezve. Kilenc katonaorvos, mint segéd állott rendelkezésemre. Ezek közül kettő elfogott olasz ezredorvos, a többi osztrák katonaorvos, még pedig nagyobbrészt ötödéves, tehát diploma nélküli Jose- phinisták. [...] Belépve a templomba, százával feküdtek a földre terített szalmazsákokon a haldoklók között a súlyos és könnyű sebesültek. Míg a haldoklók hörgő lélegzés kíséretében vonaglot- tak, a többiek a testi fájdalmak miatt feljajgattak, káromkodtak, sírtak vagy imádkoztak, mások meg fütyültek, énekeltek és tréfálkoztak. Megrázó jelenet volt, midőn egyszerre 40- 50-en is könyörögtek, hogy őket vegyük előbb kezelés alá, márpedig egynek is a kezelése jó hosszú időt vett igénybe, hogy a sebből a nyüveket, bűzös gennyet kimossuk, golyókat, csontszilánkokat a hús- és csontból kiemeljük. Négy héten keresztül reggel 4 órától néha éjfélig is szakadatlanul dolgoztam, és mégis hányat kellett orvosi segély hiánya miatt szenvedni, kimúlni látnom!"'2 A harctéren megedzett sebészek diplomájuk megszerzését követően többnyire állásajánlatokat kaptak. 1867 decemberének elején Brandt figyelmét is felhívták egy kolozsvári helyettes sebésztanári állás megpályázhatóságára. Beadta a minisztériumba az iratait, s már december 20-án kezében volt kinevezése az Orvos-sebészi Tanintézethez 11 12 13 11 Talán ekkori felkészültsége alapján vállalta el Brandt a kolozsvári „Bőr- és bujakórtani” tanszék helyettesítését Géber Ede hirtelen halálát követően 1892-1896 között. 12 Gróf Schweinitz Gyuláné született Nemes Ilona grófnő emlékezete. A grófnő szobrának leleplezési ünnepe 1907. évi december hó 2-án, a kolozsvári Vörös-Kereszt Kórház és Szanatóriumban. Dr. Brandt József ministeri tanácsos ünnepi beszéde. Kolozsvár, 1908. 7-9. 13 Vö. Konrádi Dániel idézett cikkével.
