Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Bogdán Melinda: Gruby Dávid - egy orvostörténeti legenda
Bogdán M.: Gruby Dávid - egy orvostörténeti legenda 29 6-án40 - megkapta a francia állampolgárságot. 1854. május 16-án III. Napóleon engedélyezte, hogy Gruby orvosi gyakorlatot folytathasson Franciaországban. Ettől kezdve tudományos tevékenysége háttérbe szorult, de különféle kísérleteit tovább folytatta, és sok újítást vezetett be (pl. a vatta sebészeti használata). 1865 körül obszervatóriumot létesített háza tetején, meteorológiai és csillagászati megfigyelések számára. Harctéri sebesültek ellátáshoz szükséges felszereléseket és egy mentőkocsit már az 1867-es világkiállításon is bemutatott, ezt az 1870-71-es háború idején felajánlotta az ország védelmére. Párizs ostroma idején a Montmartre-on berendezett csillagászati obszervatóriumát átadta a hadseregnek, házában tábori kórházat rendezett be. Nyolcvannyolcadik életévében, a Rue St. Lazare 66. alatti lakásában hunyt el. Soha nem házasodott meg, utódokat nem hagyott maga után, vagyonát jótékony célokra fordította, így a halála után jelentkező szépszámú örökös vajmi keveset kapott. Gruby kutatói és orvosi, elsősorban mykologiai és bőrgyógyászati tevékenységével, ennek jelentőségével és visszhangjával nem vagyok hivatott foglalkozni, ezt megtették mind a hazai, mind a külföldi szakemberek. „Mykologiai mitológiák” avagy Gruby „folklorizálódása" Gruby sajátságos, mondhatnánk különös egyénisége alkalmas volt egyfajta legendaképzésre, „folklorizálódásra”. Hirschler (ahogy utitársai, Korányi és Markusovszky is) párizsi útja során találóan jellemezte Gruby személyiségét: „E mindenre kiterjedő sajátosság, mely Gruby összes működését jellegzi, mely külső föllépésében is nyilvánul, s némelyeknek talán szántszándékos fitogtatásnak látszhatik, őt olyannyira „ sui generis ” emberré teszi, hogy egyénisége környezetére befolyás nélkül nem maradhat. Kisdedes pedantériát ki lehet gúnyolni, titokteljes látnoki viselet csakhamar ellenszenvet és undort idéz elő, hanem hol a legcsekélyebbekre is kiterjedő következetesség szakadatlanul tudományos meggyőződésen épül, s e következetességgel szilárd becsületesség, példás bőkezűség lángoló lelkesedés minden szép és nemes iránt karöltve jár, ott las- san-lassan elhallgat a gúny, s az emberek tisztelete s a szenvedők határtalan bizalma nem maradhat el. így áll Gruby prófétaként betege előtt, kivel ő kénye kedve szerint bánik, ki felett kényúri hatalmat gyakorol s kit néha rendszabályai által a kétségbeesés szélére vezet, de kivel rövid idő múlva a Gruby-féle elvek csalhatatlanságát hiteti el. ”41 Gruby már életében anekdotikus figurává vált, első életrajz-írói, különösen Le Leu, személyiségének messzemenően ezt az oldalát domborították ki. Nem feledhetjük el, hogy különös (bár hasznosnak bizonyult) javallataival, gyógymódjaival, amelyek néha az „action gratuit” határát súrolták, fura környezetével maga is hozzájárult ehhez a képhez, vagyis önmitológiát épített. Családja nem volt, társasági lényként a kulturális élet körében mozgott, pacientúrája többek között a párizsi művészvilágból került ki, ennek jeles képviselői (a francia irodalmi élet alakjai, mint Lamartine, az idősebb és ifjabb Dumas, Alphonse Daudet, a német költők közül Heinrich Heine és Moritz Hartmann, Petőfi fordítója, az ugyancsak Petőfit németül megszólaltató Szarvady Frigyes, a Kossuth-emigráció tagja, a ■"’KISCH 1954.216. 41 [Hirschler] XYZ 1859. 760.
