Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)

TANULMÁNYOK - Józsa László: A kórházi rendszer kialakulása a bizánci Birodalomban

Józsa L.: A kórházi rendszer kialakulása a Bizánci Birodalomban

21

Szampszon kórházba feküdt be, megoperálták és néhány nap múltán gyógyultan távozott. (A nyugat-európai ispotályok esetében elképzelhetetlen lett volna a magas rangú egyházi személy kezelése, a párizsi Hőtel Dieu-től még a 19. században is tartózkodtak az egyházi méltóságok). Sztéphanosz felépülésének híre ment, példája ösztönzőleg hatott, előbb a középosztály, majd a papi rend tagjai vették igénybe mind sűrűbben a kórházakat. Oszlopos Szt. Lukács életrajzában is olvasható, hogy a szent hosszabb időn át feküdt valamelyik xenonban. Egy ismeretlen, (de amint a költeményből kitűnik), ám jómódú költő versben örökítette meg saját kórházi tapasztalatait (BECK. 1971). Sok kolostor, - amelyek közelében fekvőbeteg gyógyintézet működött, - bezárta betegszobáit, szerzeteseit a xenonba küldte gyógyulásra. Az egyházi méltóságok kórházi kezelését bizonyítja közvetve az az adat, amely szerint egyes xenonokban fogda-kórtermeket is kialakítottak. Az alexandriai kórház cellájában Dioszkorosz püspököt, a fővárosi Eubolosz xenonéban pedig Epheszoszi János monofízita püspököt kezelték fogva tartása alatt, II. Jusztinianosz első uralkodása (685- 695) idején (SCHWARTZ 1922/1974). Az arisztokrácia és a pénzarisztokrácia azonban továbbra is idegenkedett a kórházi ellátástól, s alig változott a helyzet azután, amikor IX. Konsztantinosz császár 1055-ben császári részleget építtetett a Mangana xenonhoz (SZKYLITZESZ 1973). A császári részleg állományába tartozott az uralkodó személyi orvosa, az aktuariosz (ITALIKOSZ 1972). Később az építtető, valamint I. Alexiosz császár is ebben a kórházban fejezte be életét.

LÁSZLÓ JÓZSA, MD, DSc. emeritus professor of pathology H-3648 Csernely Táncsics u. 9. HUNGARY

IRODALOM

AMUDSEN, D.: Medicine and faith early Christianity. Bull. Hist. Med. 56, (1982). 358- 371,

ARISZTOPHANÉSZ vígjátékai. Arany János fordítása. Bp., Magyar Helikon Kiadó, 1968.

ATHONITAE ATHENASII.: Vitae duae antiquae sanctae. Noret, J.: Corpus Christianorum, Seria Greca. Tumhout, Brepols Univ. Press, 1982. 1-124.

BECK, H.G.: Geseichte der byzantinischen Volksliteratur. München, 1971.(4.sz. költemény, 104.)

BLIQUEZ, L.J., KAZHDAN, A.: Four testimonia in human dissection in Byzantine times. Bull. Hist. Med. 58, (1984), 554-557.

BRÉHIER, L.: A Bizánci Birodalom intézményei. Bp., Bizantinológiai Intézeti Alapítvány kiadása, 2003.

BROOKS, E.W.: Corpus scriptorum Christianorum orientalium, (loannis Ephesini Historiae ecclesiaticae pars tertia). Louvain,Durbecq, 1952. 41-61.

BURRY, J.B.: The Ceremonial Book of Constantine Porphyrogennitos. Engl. Historical Review, 22, (1907), 417-427,