Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 195 végül is sikeres küzdelmet folytatott a szer elismerése érdekében. A kloroform bevezetése azonban csupán egyik, talán nem is legfontosabb állomása volt a skót polihisztor, Simpson eseményekben, tudományos, hitújítói, régészeti-könyvészeti és társadalomkritikai teljesítményekben, továbbá vitákban és harcokban egyaránt gazdag életének. A jelen kötet tíz tanulmánya Simpson személyiségének különféle oldalait világítja meg e személyiséghez méltó módon, igen sokoldalúan. A tanulmányok szerzői közt akad régész, szülészprofesszor, szociológus, történész és orvostörténész egyaránt. Simpson rövid életrajzát Victoria Hand feldolgozásában olvashatjuk, majd Alison Nuttall feldolgozásában az edinburgh-i homeopata-allopata vitáról kaphatunk érdekes képet. Malcolm Nicolson azt vizsgálja, miként járult hozzá Simpson a fizikális diagnosztika korabeli forradalmához. A számunkra kétség kívül legérdekesebb fejezetben, a lapunkban is többször publikáló, amerikai kutatónö, Constance E. Putnam, számos új vagy kevéssé ismert adatra alapozva azt elemzi, milyen álláspontot foglalt el - a Semmelweishez egyébként sok tekintetben hasonló személyiségű, vagyis hasonlóan debatter - Simpson a gyermekágyi láz kóroktani vitájában, illetve milyen képet alkothatott Semmelweis a skót - és a brit - orvosok ez irányú nézeteiről. (Mindeközben remek, és számunkra is sok mindent megvilágító összefoglalását adja a korabeli kóroktani vitának s a nézet- különbségek alapvető okainak is). Rosemary Mander Simpsonnak a dajka-ügyben kifejtett tevékenységéről ír, Lawrence Weaver a csecsemőtáplálás, Jo Murphy-Lawless pedig a női emancipáció kérdésében kialakított álláspontját analizálja. Victoria Hand Simpson vallási nézeteivel és vívódásaival ismertet meg bennünket, míg David V. Clarke régészeti, történészi tevékenységéről ad számunkra képet. A gazdag jegyzetapparátussal ellátott, és informatívan, színvonalasan illusztrált tanulmányokat név- és tárgymutató zárja. A magyar orvostörténész számára ez a kötet több okból is igen tanulságos lehet. Egyrészt azért, mert Simpson személye - a gyermekágyi láz-vitában való részvétele révén - konkrét módon is kapcsolódik a magyar orvostörténelemhez, másrészt azért, mert a skót orvostudomány és egészségügy az adott korban nagyjából hasonló problémákkal küzdött, mint a magyar, harmadrészt pedig azért, mert ez a kötet igen összetett és árnyalt módon járul hozzá althoz a bonyolult képhez, amelyet arról a 19. századról próbálunk alkotni, melyben a modern társadalom és a modern tudomány - minden azóta is égető gondjával-bajával és súlyos dilemmájával együtt - megszületett. Magyar László András Pataricza Dóra: Kísértethistóriák és egyéb csodák. Phlegón csodálatos történetei. (Electa) Budapest, Gondolat Kiadó, 2011. 159 p. A fiatal kutatónő 2010-ben megvédett doktori disszertációjának átdolgozott szövegét közli ez az az orvostörténészek számára különösképpen érdekes kötet, amely egy elfeledett ókori műfaj, a paradoxográfia egyik különös alkotásából merítette anyagát. A paradoxografikus írások olyan furcsa, érdekes, elképesztő események és tények leírásait tartalmazzák, amelyek közül számos valamiképpen az orvostudománnyal volt kapcsolatos, hiszen e történetek nagyrészt monstrumokról, szörnyszülöttekről, kísértetekről, anatómiai rendellenességekről, homoszexualitásról, hermafroditákról, nemváltoztatókról, abnormis szülésekről, illetve a különleges termékenység eseteiről szóltak. E meghökkentő „hírek” és szenzációk olvastán elsősorban két kérdést kell feltennünk: Mennyi a valóságtartalmuk ezeknek a híradásoknak? Illetve: milyen tanulságok vonhatók ebből a sajátos irodalmi anyagból. Pataricza Dóra az eredeti szöveg fordításának közlése mellett, e két kérdésre igyekszik választ adni könyvében. Vizsgálata során a gazdag antik paradoxográfiai irodalomból - amelynek hajtásai Pliniusnál éppúgy fellelhetők, mint Athénaiosznál, Plurtarkhosznál vagy Aulus Gelliusnál - egyetlen ókori szerző, a 2. században élt felszabadított rabszolga, Phlegón „Csodálatos történetei”-t emelte ki számunkra, ami az orvostörténészek számára annál is örvendetesebb, mivel Phlegón e művében szinte kizárólag anthropológiai furcsaságokról írt. A kötet Phlegón életrajzának, illetve utóéletének rövid, de alapos ismertetésével indul, majd a paradoxográfia különös - leginkább a 16-17. századi magia naturálisára emlékeztető - műfajának, és e műfaj ókori történetének bemutatásával folytatódik. Phlegón munkásságának és nyelvezetének értékelése után Proklosznak Phlegón művéről írott összefoglalását olvashatjuk, majd magát Phlegón müvét vehetjük kezünkbe Pataricza pontos és színvonalas fordításában. A szöveghez fűzött alapos és rendkívül érdekes, néhol egyenest mulatságos, ugyanakkor tudományosan is értékes kommentárok teszik ki a kötet második részét - gyakorlatilag kétharmadát. A könyvet összefoglalás és igen hasznos bibliográfia zárja.
