Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
KÖZLEMÉNYEK - Forrai Judit: A nemzetközi és hazai fogászattörténeti szakirodalom historiográfiai áttekintése
Forrni J.: A nemzetközi és hazai fogászattörténeti szakirodalom 151 duction nouvelle avec le texte grec regard. Paris, Ausonius, 1839-1861). A görög ismeret- anyagot teljességében közzéteszi, bizonyítva ezzel, hogy „ezen történelmi ténnyel is doku- mentálódik, hogy a fogászat édes testvére minden más orvosi tudományszakmának”. Magyary-Kossa Gyula orvostörténetíró tevékenysége négykötetes főműve, a Magyar orvosi emlékek (Bp., 1929-1940.) nem összefüggő, egységes tan-, illetve kézikönyv, hanem külön-külön, egymástól független fejezeteket; „értekezéseket”, ill. adattárakat tartalmaz a magyar orvostörténelem köréből. így számos fogászattörténeti érdekességet találunk e gyűjteményben. Salamon Henrik: A magyar stomatológia (fogászat) története (Bp., Ladányi, 1942.). Salamon e nagy lélegzetű művében nagy alapossággal dolgozta fel a hazai fogászattörténetet. Számtalan cikke jelent meg a szaksajtóban, ugyanis nemcsak a hazai, de az egyetemes fogászattörténettel is foglalkozott. Határpontok a fogászat történetében (Magyar Fogászati Szemle (1901) 6-14.). Klasszifikálta a történelmi korokat, pragmatikus szemléletével más határpontokat jelölt meg a korszakolásokban, mint elődjei: Geist-Jacob, Lindere és Cara- belli kronologikus beosztásban gondolták a fogászattörténetet felosztani három klasszikus korszakra: ókor, középkor, újkor. Salamon pedig négy korszakra osztotta: l.A fogászat mint az általános orvostudomány accessorius része legrégibb idők 1728-ig. 2. A fogászat különválása az általános orvostudománytól. 1728-1859. 3. Tudományos fogászat megalapítása. 1859-1855. 4. A fogászat, mint önálló tudomány. 1859-től. Hübner Béla: Irodalmi emlékeink a fogászat újkorából 1830-ig (Fogászi Szemle (1935) 98-111.) érdekes vállalkozásba fogott. Az irodalom iránti szeretetét és szakmai hűségét ötvözve speciális kutatásba kezdett a két világháború időszakában. Az irodalmi példák szépen választott plasztikus nyelvezetével mutatta be a különböző fogbetegségek jelenlétét. Szabó József: Gyakorlati fogászat (2. átdolgozott kiadás: Bp., Universitas Könyvkiadó Társaság, 1925.). Szabó nagy tehetséggel vette át azArkövy alapította Stomatológiai Klinika vezetését, és mint karvezető igazgató kiváló tankönyvet írt. Mint ismeretes, a régi szerzők alapos történelmi háttérrel írták meg magas színvonalú tankönyveiket, nos Szabó is hatalmas kultúrtörténeti és főként remek szaktörténeti háttérrel vezette be mindegyik fejezetét, legyen az fogászati bonctan, élettan, kór- és gyógytan fejezetei, ezen belül bármelyik részterület, caries-elmélet, gyökértömés, fogtömés, anatómia, a megfelelő fogászattörténeti háttérrel támasztja alá kora új szemléletét. Huszár György. A fogászi kar megalakulása után az odontológia keretén belül újra tantárgy lett a fogászattörténet, ennek előadója és lelkes művelője volt Huszár professzor. A magyar fogászat története (Bp., Orvostörténeti Könyvtár, 1963.). A Salamon utáni időszakot is pótolva ismétli meg a magyar szakmatörténet összefüggő históriáját. Kóbor András: Az önálló fogászképzés kialakulásának története Budapesten 1955- 2005. 50 éves a Semmelweis Egyetem Fogásztudományi Kara (Budapest, 2005). A kötet a fogászi oktatás legutolsó budapesti ötven évét dolgozza fel. Péter Mihály: Az Erdélyi fogorvoslás történetéből (Marosvásárhely, Mentor, 2006). E mű hiánypótló láncszem a magyar, egyszersmind az európai fogorvoslás történetében. Egy szakma történetének megismerése, forrásainak feltárása mindig izgalmas kutatómunka. Ez a kötet nemcsak az eddig még számunkra hiányosan ismert kronológiai sorrendet állította fel, hanem bemutatja egy tudományág kettősségét: az önállóságát, önfejlődését és egyben függését a mindenkori hatalomtól. A szerző olyan, Erdélyben megjelent ritkaságokat mutat be, mint Lencsés György: Ars Medica: Mélius Juhász Péter: Herbárium; Apáczai Csere
