Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Józsa László: A kórházi rendszer kialakulása a bizánci Birodalomban
12 Comm, de Hist. Artis Med. 214—2/7 (2011) gítség nélkül feküdt, legyek, rovarok, kórházi bűz kínozta, szerinte a személyzet valameny- nyi tagja lusta, haszontalan (nem árulja el, hogy szerzetesek, vagy civilek voltak az alkalmazottak). Jószerivel ez az egyetlen olyan írás, amely sötét képet fest a xenonokról. A keresztes invázió alatt a fővárosi kórházak többsége elpusztult, vagy felfüggesztette tevékenységét. Az Eubolosz és a Markianosz xenon leégett, a Szampszon kórházat a tem- pláriusok, a Manganát a johannita rend üzemeltette és süllyesztette a nyugat-európai ispotályok szintjére. A keresztesek kiverése után (1261), VIII. Mikhaél császár azonnal hozzáfogott a kórházak újjáépítéséhez, munkáját özvegye, Theodóra folytatta, de így is egy évszázad telt el, amíg sikerült a 12. századi állapotokat helyreállítani. A Szt. Pantheleon xenont Niphon szerzetes nemcsak felújította, hanem jelentősen ki is bővítette, ezzel a főváros legnagyobb (400 ágyas) kórháza lett. Az anyagilag kimerült, jelentősen megcsonkult országnak volt ereje a 14-15. században is új fekvőbeteg gyógyintézeteket létrehozni. Ekkor épült Thesszalonikében, Misztraban, Philadelphiában, Nikeában, Edesszában új xenon, s a fővárosban is néhánnyal gyarapodott a noszokomeionok száma. A kórházak elhelyezése Nem alakult ki semmiféle egységes álláspont, vagy irányelv arra vonatkozóan, miként helyezzék el városon belül a gyógyintézeteket. Célszerűséget csak néhány esetben fedezhetünk fel, a többit (az az érzése az embernek), oda építették, ahol hely akadt. Alexandria szülőotthonait a sűrűn lakott szegénynegyedekbe emelték, más kórház pedig szorosan kapcsolódott a templom-kolostor komplexumhoz. Antiokhiában 364-366 között létesült az a 300 ágyas intézet, amelyet kertvárosi környezetben csendes, jó levegőjű városrészben helyeztek el. A perzsa hódítás után újjáépített városban, a centrumban, a középületek közé emeltek újabb kórházat, szociális otthont és fürdőt. Thesszalonikében ugyancsak a központban működött a 12. században alapított kórház-rendelőintézet. Kappadókia újjáépítésekor a városfal belső oldalára húzták fel a kórházat és nyilvános fürdőt. Kaiszareiában viszont a falakon kívül emelt kolostor egyik épületében gyógyítottak, a másik pedig szociális otthonként szolgált. A Theodosziosz püspök létesítette 5. századi kórház a városon kívül, Jeruzsálemtől öt km-re délre helyezkedett el. A Jordán folyó mellett, szinte a pusztában épült noszokomeion, szegényotthon, vendégház. Az Athosz-hegyi „kolostor-államban” nem a terület határaira (hanem attól jó távolra) kerültek azok a néhány ágyas ispotályok, amelyek a beteg zarándokokat, vagy a környék lakóit fogadták be. A nagyobb rendházakban kialakított kórházak (vagy inkább betegszobák) kizárólag a szerzeteseket vették fel. Az Athosz-hegyi Lavra kolostort úgy újították fel 1340-ben, hogy ispotálya attól kezdve idegeneket nem, kizárólag a szerzeteseket kezelte. A kórházak többségének elhelyezését, tájolását nem ismerjük. Valamivel többet tudunk a fővárosi gyógyintézetek elhelyezkedéséről. A Mangana (császári) palota tőszomszédságában előbb közkórházat emeltek, 1055-ben pedig IX. Konsztantinosz császári részleget építtetett, ahová kizárólag az uralkodói család tagjait vették fel (1TALIKOS 1972). A Koszmidion xenon és fürdő a Szt. Kozma és Damján kolostorban, a templom szomszédságában, a konsztantinoszi városfalon kívül épült. A Szampszon kórház a Hagia Szophia és az Aranyszarv öböl közötti területen emelkedett (HALKIN, 1977-1979, JANIN 1952). A Pantokrator komplexumot részben szabad területen, részben egy felszámolt nyomornegyed helyén alakították ki, a város keleti oldalán, közel az Aranyszarv öbölhöz.
