Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudomány. Orvosi közélet és nyilvánosság a 19. században
Szabó K.: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudomány 99 feltételeit. Ezeket az igényeket elsősorban a városi környezet tudta kielégíteni. Nem véletlen, hogy a korabeli adatok szerint is az orvosoknak több mint fele városokban élt. A város a magánpraxis lehetősége mellett biztosabb megélhetést nyújtott, de ezenfelül a szórakozásnak, a művelődésnek is nagyobb teret engedett, s nem utolsó sorban produkálta azokat a színhelyeket is, melyek az orvosok nyilvános megnyilatkozásainak helyeiül szolgáltak. Hiszen ez az az időszak, amikor „majdnem az egész hazai orvostársadalom aktiv közéleti tevékenységet fejt ki.”8 A szakmai közélet színterei Miben és milyen formában, milyen fórumokon nyilvánult meg az orvosok közéleti tevékenysége? Eltekintve a politikai tevékenységtől - melyben ez az értelmiségi réteg is igen aktívan részt vett, különösen a jogalkotási modernizáció első időszakában, majd meddőnek érezve a vitákat, fokozatosan elfordult e területtől elsősorban a belső, szakmai színtéren folyt a munka: a szaklapokban, illetve a különböző egyesületekben. Mind a szaklapok, mind az egyesületek nem előzmények nélkül valók már ekkor sem, de a számuk a kiegyezés utáni időkben szaporodott meg. A legrégebbi magyar nyelven megjelent orvosi szaklap, Sándorfi József Orvosi és Gazdasági Tudósítások című, 1803- ban mindösszesen három számot megért szaklapja volt. A következő kísérlet már sikeresebbnek bizonyult, 1831-ben indította útjára Bugát Pál és Toldy Ferenc az Orvosi Tár című lapot, mely 1848-ig jelent meg és fontos orgánuma volt a magyar orvosi szaknyelv megteremtésének. Az Orvosi Hetilap az orvostársadalom máig megjelenő sajtóorgánuma, mely elsősorban a szakmai tudományos kérdések megvitatásának, a szakmai haladás és eredmények ismertetésének engedett teret. Az 1860-ban alapított Gyógyászat - eltérően az Orvosi Hetilaptól - nemcsak tudományos kérdésekkel foglalkozott, hanem felvállalta, hogy színtere lesz az orvostársadalom szervezeti, közéleti, érdekképviseleti problémái megvitatásának is. Kifejezetten élvezetes olvasmányok lehetnek a Tárca rovatban megjelent írások, ahol hosszú polémiákat folytattak a legkülönbözőbb körülmények között élő és dolgozó orvosok a legszerteágazóbb szakmai kérdésekről, problémákról. A szakmai nyilvánosság másik színterét a különböző egyesületek biztosították. Az egyik legtekintélyesebb és egyben több tudományág képviselőjét tömörítő szervezet a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése volt. Budapesten, de országos szinten is két fontos, kifejezetten orvosokat egybegyüjtő egyesület működött. Az egyik a Budapesti Királyi Orvosegyesület volt, amelyet még a 19. század első felében alapítottak. A másik pedig az 1872-es alapítású Budapesti Orvosi Kör volt. Két, működési területüket tekintve egymástól jól elhatárolható szervezetről van szó, melyek az orvosi társasági élet két alapvető formáját is prezentálták: „a tudományos és az érdekvédelmi szervezetek”9 kereteit. Természetesen volt „átjárás” a két szervezet között. Az Orvosi Kör tagjai például gyakran tartottak tudományos előadásokat a Budapesti Királyi Orvosi Egyesületben. Ezt tanúsítja az a meghívó is, melyet a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Levéltárában őriznek és Dubay Miklós 1883. október 27-ei előadására invitál, melyen Dubay doktor a metalloterápia vívmányait és a metalloszkópia eszközeit mutatta be. Azért talán arra is érdemes lenne kitérni, 8 Kapronczay Károly: A magyar orvostársadalom helyzete és szervezetei 1867-1945. SOMKL, kézirat. 3. 5 Kapronczay Károly: A magyar orvosok társadalmi helyzete és szervezetei 1867-1945. SOMKL, kézirat. 4.
