Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Közép-Európa egészségügyi reformja a 18. században

Kapronczay K.: Közép-Európa egészségiigyi reformja 53 gatható az átalakulás ügye. Maga a lengyel király lett a reformok megfogalmazója és szorgalmazója. A Királyi Tanács (1775) lett a reformok kiinduló pontja, amelynek élén a király állt. Stanislaw August kora lengyel gondolkodóival, a haladás képviselőivel fogott össze, olyan szellemi nagyságokkal, akik a felvilágosodás követői voltak. A király hatalma latbavetésével kívánta országa új arcát megformálni, amiben számított az adóterĥektől megszabadított alsó néposztályokra, az értelmiségre és a polgári átalakulás szükségességét érző köz- és főnemesség többségére. A lengyel felvilágosult abszolutizmus rendezni kívánta a közterheket, kiművelt néposztályok kinevelésére törekedett, akik felemelik az ország gazdaságát. A „minta" itt is Poroszország volt, amely nemcsak kiváló közigazgatást, de színvonalas - korabeli értelmezés szerinti - és rendezett közegészségügyet, orvosképzést és iskolarendszert teremtett. A Királyi Tanács alárendeltségében megalakult a Köznevelési Bizottság, amely Európa első felvilágosult művelődési „minisztériumát" jelentette, de az Orvosi Kollégium is, az orvosügyek rendezésének irányítója. A lengyel közegészségügyi állapotok hasonlóak voltak a szomszédos országokban uralkodó helyzethez: orvoshiány, pusztító járványok, gyenge „infrastruktúra", az egészségi ismeretek vonatkozásában elképesztő tudatlanság. Az orvosi felvilágosítás megteremtője Ludwik Perzyna (1742-1812), Irgalmas szerzetes orvos lett, aki orvosi tárgyú munkáiban orvosi felvilágosító és egészségnevelő munkásságot fejtett ki. Perzyna az alapvető orvosi ismereteket összegezte Kis anatómiai ismeretek és Sebésztudomány című könyveiben. Legfontosabb munkája Rendezett élet című könyve, amelyben idegrendszeri és pszichiátriai betegségekkel, bőr és nemi betegségekkel, betegápolással és gondozási kérdésekkel foglalkozott. A falusiak orvoslása c. könyvében nemcsak praktikus tanácsokat ad a falusi embereknek a betegségekkel, járványokkal és azok megelőzésével kapcsolatban, de közben teljes képet rajzolt a vidéki egészségügyi állapotokról és javaslatokat tett ezek felszámolására. Perzyna munkáival valóságos programot adott a lengyel viszonyok megváltoztatására, hatással lett a korabeli lengyel közvéleményre. Lengyelül és népszerű stílusban írt, tekintélyét még inkább emelete, hogy ebben az időben éppen az irgalmas rend biztosította Lengyelországban a legjobb betegellátást. Lengyelországban - mint Magyarországon is - létezett bizonyos városi közegészségügyi kultúra, a városok orvost és ispotályt tartottak fenn, a szegényügyet együtt „kezelték" a betegellátással. Előnyt jelentett a krakkói egyetem léte és a - nem túl magas színvonalú orvosképzés is. Igaz, a királyi rendelkezések itt is inkább ajánlásoknak feleltek meg, mivel azok végrehajtásához nem tudott megfelelő nagyságú pénzforrást biztosítani. Éppen ezért szorgalmazta az irgalmas rend megtelepedését, akik kórházakat alapítottak, gyógyszertárakat szerveztek, járványok esetén biztosították a szakmai tevékenységet jelen voltak a háborúk sebesültjeinek ellátásánál. A zömében katolikus lengyel államban ez lényeges volt. Az előzményekben említett Ludwik Perzyna szerzetes orvos írásaiban teljes képet adott az akkor¡ lengyel egészségi állapotokról. Az Irgalmas-rendet ///. (Vasa) Zsigmond lengyel király 1609-ben telepítette le Krakkóban, ahol egy kereskedőtől megvásárolt épületben 12 ágyas kórházat és 1615-ben patikát nyitottak, egyben vállalták a város szegényei részére egy ingyenes konyha működtetését is. A királyt követve, 1611-ben, Mihail Zebrzydowski kójawiai marsall birtokára, Zebrzydowskára hívta az irgalmasokat, ahol 100 ágyas kórházat épített nekik, majd a kolostor részeként Lowiczban is patikát és 40 ágyas kórházat nyitottak. Ugyancsak Zebrzydowski marsall telepítette le az irgalmasokat Vilnóban, 1635-ben. Kezelésükben 60 ágyas kórház