Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Schultheisz Emil: Filozófiaoktatás az orvosképzésben a renszánsz humanizmus idején

Schu heisz E. : Schulphilosophie in der Ausbildung der Ärzte 25 entscheidenden Einfiuss auf die Mediziner seiner Zeit ausübten. Sein Werk wird - seiner Bedeutung gemäß - ausführlich besprochen. Es darf verlautbart werden, dass das Studium der Philosophie und der Medizin von einander nicht zu trennen waren. EMIL SCHULTHEISZ, Prof. emeritus Semmelweis University Budapest Medical Schoo H¯ 1089 Budapest Nagyvárad tér 4. HUNGARY ÖSSZEFOGLALÁS A filozófia és a medicina kapcsolata az ókor orvosainál és természetfilozófusainál csaknem evidencia, ahogy azt Galénosz „A jó orvos filozófus is"' címü írása is tanúsítja. A későközépkor és a humanizmus magasabb iskoláinak lényege az eruditio et institutio in bonis artibus, ami az egyetemi oktatásban a septem artes liberales , s ezenbelül a filozófiát jelenti. A humanista medicus eruditus képzettsége is erre a foilozófiailag jól fundált oktatásra épül. A humanisták ad-fontes-törekvése, megújult filozófiája, a hagyományos tudományfogalom és ezzel a tananyag részbeni megújulásához vezet, ami az orvosi curriculumban és az ordo legeñđibeñ is megjelenik. Az arisztotelianizmus a latin Nyugat intellektuális életében, s így orvosi gondolkodásában is, egyedülálló helyet foglal el. Arisztotelész müveinek 13. századi recepcióját követően - az 1210. évi párizsi zsinat időleges tiltása után - a 15.-16. században és még a 17. század első felében is folyamatosan uralkodó eklektikus arisztotelianizmus és lassan az egyetemekre is beszivárgó újplatonizmus együttesen képezi az egyetemeken előadott orvostan "új" filozófiai alapját, ha az újplatonizmus a curriculumban nem is jelenik meg expressis verbis. A franciák, angolok és olaszok nagy metafizikai iskolái mellett a 16. század végétől a német egyetemeken egyre erőteljesebbé válik a metafizikával átszőtt "Schulphilosophie", mely teljeségét majd Leibnitz filozófiájában éri el. A metafizika és az ismeretelmélet alapkérdéseit, - még mielőtt az arisztotelészi metafizika a protestáns egyetemeken virágkorához érkezett volna, - egy orvos-filolozófus, Nicolaųs Taurellus foglalta össze és gondolta át újra. Munkássága sokkal jelentősebb, mint arra orvos kortársai gyér utalásaiból következtetni lehet. 1573-ban jelenik meg metafizikája: "Philosophiae triumphus. Metaphisica philosophandi metĥódus". Másik alapvető orvosi müve, melyben az orvos és filozófus együtt szólal meg, az 1581-ben kiadott "Medicae praedictionis metĥódus". Ebben a szemiotika és diagnosztika alapvető elméleti és gyakorlati kérdéseit tárgyalja, előszavában részeltesen elemezve a medicina és a metafizika kapcsolatát. Míg a német egyetemeken a reformáció segítette elő a filozófia elmélyültebb müvelését és intenzív oktatását, az olasz egyetemeken a teológiai karok hiánya tette lehetővé a kutatás teljes szabadságát, minden filozófiai irányzat érvényesülését, az ars és az orvosi fakultás kezdetektől meglévő együttműködésének még szorosabb formáját.