Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

254 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) Vasas Samu: Népi gyógyászat. Kalotaszegi gyűjtés. Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2009. 176 p. ill. A népi orvoslással foglalkozó szakirodalom egyik klasszikusnak számító kötetét új kiadásban veheti kezébe az olvasó. Hiánypótló kiadvány, hiszen az első kiadás napjainkban már alig fellelhető könyvritkaságnak számít. A gazdag ismeretanyagot tartalmazó kötet új kiadása elé Hoppá Mihály írt előszót, amelyben a szellemi örökség, a folklór hagyományok mibenlétét és működési rendszerét vázolja fel. A neves etnográfus és folklorista előszóban megfogalmazott, múltat idéző néhány sora tiszteletteljes főhajtás a nagy előd előtt. Aki most ismerkedik Vasas Samunak a Kalotaszeg népi orvosló ismereteit összefoglaló kötetével, azt elsősorban a jól áttekinthető, világos szerkezet segíti a tájékozódásban. A harmincöt kalotaszegi faluból gyűjtött anyag logikus elrendezése a kötetet a kézikönyvekhez teszi hasonlóvá. A szerző az előszót követően egy rövid fejezetben a népi orvoslás kialakulásának folyamatát ismerteti. A második fejezet a gyógyítás és a néphit kapcsolatát elemzi, illetve foglalja össze tömören, rámutatva arra, hogy a népi gyógyítás racionális és irracionális alkotóelemei szorosan összefonódnak, és mivel ezek egy rendszerben működnek, elválaszthatatlanok egymástól. A mágikus, misztikus elemek a legősibb részei népi orvosló hagyományunknak. A tudomány fejlődése, és a felvilágosodás idején kibontakozó racionális szemlélet kizárólag a tudomány által bizonyított gyógymódokat ismerte el, a mágikus hiedelmeket is tartalmazó eljárásokat babonának tekintette és igyekezett azokat a rendszerből kitörölni. Azonban az emberi lélek természetéből az következik, hogy az ésszerűség mellett a hiedelmek is közrejátszanak a személyiség formálódásában, így tehát az eszmeiség és a hiedelemrendszer végigkíséri az ember életét - állapítja meg a szerző. A racionális kezelési eljárások a testet orvosolják, a mágikus hiedelmek pedig a lelket hangolják a gyógyulásra. A hagyományos orvoslás valójában nem más, mint racionális és mágikus elemek összessége, ami tükröződik a gyógymódokban és a gyógyításra használt anyagokban, vagyis a materia medicaban is. A szerző külön-külön fejezetben elemzi a népi gyógyászat legfontosabb alkotóelemeit, a gyógynövényismeretet, az összefonódott racionális és irracionális elemeket, valamint az emberi, állati és ásványi eredetű anyagokat. A népi gyógymódok racionális alapját a gyógyító növényekről tapasztalati úton szerzett ismeretek képezik. A természet közeli életmód jelentősen befolyásolta és alapjaiban meghatározta a növényi szereket, azok összetételét és felhasználási módjukat. A gyógynövények ismerete és használata vidékenként eltérő, minden esetben szorosan összefügg a környék flórájával. A gyógynövényismeret egy közösségen belül is folyamatos, változik, helyenként megkopik, vagy - a kísérletező kedvnek köszönhetően - gyarapszik, más esetben a szomszédos népektől átvett ismeretanyaggal bővül. A gyógyító tudás pozitív tapasztalatai évszázadok kísérleteinek értékes eredménye, hiszen számos, a népi orvoslásban régóta alkalmazott növény hatóanyagát a korszerű gyógyszeripar is felhasználja. Külön-külön táblázatba rendezve mutatja be a szerző a népi gyógyászat panáceájának, a fokhagymának, valamint a leggyakrabban használt gyógynövényeknek a felhasználási módjait. A továbbiakban a szerző a hagyományos orvoslás másik összetevőjéről, a keveredő racionális és irracionális elemekről értekezik. Vázolja azt a folyamatot, ahogy a gyakorlat során a két elem összefonódik és elválaszthatatlanul egybeolvad. Végül a népi gyógyászatban jelentős szerepet betöltő emberi-, állati- és ásványi eredetű anyagokkal, azon belül is a népi orvoslásban sokrétűen alkalmazott méz gyógyászati felhasználásával foglalkozik. Jól áttekinthető táblázatot szerkesztett, amelyben az egyes betegségek mellett felsorolja a mézzel készült gyógyító szerek különböző változatait, valamint azok elkészítésének és felhasználásának módjait is. Külön fejezetben elemzi a szerző a 129 adatközlő orvosló tudását, kitér nem és kor szerinti megoszlásukra, és megállapítja, hogy a gyógyítók túlnyomó része középkorú, vagy idősebb. A humán gyógyítással többségükben asszonyok foglalkoznak, az állatok orvoslása viszont a férfiak feladata. A kérdőív segítségével végzett gyűjtőmunka anyagát a szerző az adatközlők tudása szempontjából is elemezte, és azt a következtetést vonta le, hogy az idő múlásával a gyógyítók tudása megkopik, tehát nem mindig a legidősebb adatközlő a legjobb. Összehasonlítása alapján a szerző úgy találta, hogy a középkorúak gyógyító tudása sokkal gazdagabb és lényegesen sokrétűbb. A kötet fő- és egyben a leghosszabb fejezete a betegségeket, azok tüneteit, és gyógymódjait sorolja fel ábécé sorrendben. Az ajakcsömörtől a kehességen és az orbáncon keresztül a vizelési nehézségekig számos kórság Kalotaszegen alkalmazott népi gyógymódjával ismerkedhetünk meg. A függelékben két adatközlő tudásanyagának összehasonlítását követhetjük nyomon, ez után a népi gyógyászat hagyományainak gyűjtéséhez kapunk hasznos útmutatást. A gyógymódokat megörökítő képmellékletet gazdag irodalomjegyzék, valamint az adatközlők településenkénti névsora követi. Értékes és fontos része a függelék-