Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
KÖNYVSZEMLE 249 Spielmann Mihály (szerk.): A gyógyítás múltjából. Emlékkőnÿ Spielmann József orvostörténész születésének 90ik évfordulójára. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2008. 302 p., ill. Dr. Spielmann József (1917-1986) marosvásárhelyi orvostörténész életútjáról, pályájáról emlékeznek egykori és ma élő kollégái, tanítványai. Huszonhárom neves tudós egy-egy tanulmánya található a kötetben. A kötetszerkesztő a szerzői betűrendes szerkesztési alapelvet követte az összeállításban. A válogatást Antall József írása nyitja az abszolutizmus egészségpolitikájáról, benne a pesti orvosi iskoláról, a centralisták politikájáról. A tanulmány még Eötvös József halálának 100. évfordulóján jelent meg az Orvosi Hetilapban 1971-ben. Graziella Baicu francia nyelven méltatja Spielmann professzor munkásságát és az 1986-ban bekövetkezett halála után eltelt tíz évről emlékezik meg. 1995-ben jelent meg a romániai gyógyszerészettörténetet összefoglaló kötet, amely méltó tisztelgés Spielmann József munkássága előtt. Balássy Péter egy 19. században élt erdélyi fogorvosról, Lészai Dánielről és az 1829-ben írt latin nyelvű orvosavató értekezéséről emlékezik meg. A fogszabályozásról írt disszertáció azzal emelkedik ki a 19. század első felének disszertációi közül, hogy korának legkorszerűbb ismereteit foglalta össze. Röviddel megvédése után az értekezést többször is kiadták, és latinból németre fordították. Orvostörténeti forrásokból ismert, hogy erre az értekezésre hivatkozott a későbbi korok szakirodalma is. Eva Criçan román nyelvű tanulmányában újabb adatokat közöl Nichita Andriteanuról, aki mint orvos szolgált az első romániai vasútvonal építésénél 1871-72-ben, amelyet Bucarest-Giurg¡u között építettek. Deé Nagy Anikó jeles tanulmánya Mátyus Istvánnak életét és tudományos munkásságának értékeit foglalja össze alapos részletességgel, könyvtárának és nyomdájának bemutatásán keresztül. A marosvásárhelyi TelekiBolyai könyvtárban őrzik Mátyus István egykori könyvtárának értékes darabjait. Ma 209 műről tudják igazolni, hogy valaha Mátyus István gyűjteményéből kerültek a könyvtárba. Könyvtárán kívül saját nyomdáját is ráhagyta e jeles intézetre. Spielmann József egyik legkedvesebb kutatási területe volt Mátyus István marosszéki orvos élete és életmüve, akiről 1969-ben életregényt is írt „Másoknak világítva" címmel. Farczády Elek a marosvásárhelyi Vártemplom órájának történetéhez közöl néhány érdekes adatot. Egyházi levéltári forrásokban lelt feljegyzésekből, elszámolásokból bontakozik ki a város egyetlen nyilvános órájának legalábbis 1885-ben még az egyetlen marosvásárhelyi nyilvános időmérő szerkezetnek - a története a 17. század közepétől 1973-ig, amikor a szerző papírra vetette kutatásainak eredményét. Gálffy Gyula a Temesi Bánság bányavidékének 18-19. századi gyógyszertártörténetével foglalkozik. A témát a szerző körültekintő alapossággal járja körbe az uralkodói rendeletek és egyéb központi utasítások jogszabályok tükrében. A bánsági bányavidék siralmas egészségügyi helyzete, a lakosság életkörülményei, a járványok égetően sürgőssé tették a központi beavatkozást a közegészségügy területén, ezen belül a gyógyszerellátás kérdésében is. A következő két tanulmány a magyar orvostörténelem két kiemelkedő könyvével foglalkozik. Az első tudományos írás Huttman Arnold tollából való. Kyr Paulus brassói orvos 1551-ben kiadott latin nyelvű San¡ a ¡s Studium című orvosi müvéről ír. Huttmann Arnold érdeme, hogy tanulmányában első ízben elemzi Kyr Paulus ma már könyvészeti ritkaságnak számító müvét. Izsák Sámuel az első magyar nyelven kiadott könyvről ír, az 1690-ben Kolozsvárott napvilágot látott Pax corporisról. Pápai Páriz Ferenc emberközpontú orvosi-irdodalmi alkotásáról. Izsák Sámuel a könyv keletkezését, jelentőségét, későbbi kiadásait és fordításait elemzi. Jelenlegi tudásunk szerint összesen tizenegy kiadása ismert a Pax corporisnak, amelyből három 17. századi, nyolc pedig 18. századi nyomtatású. Fontos megemlíteni, hogy a Pax corporis egyik kiemelkedő kutatója volt Spielmann József is, aki 1976-ban összegezte „A közjó szolgálatában" címü művelődéstörténeti tanulmánykötetében az addig ismert könyvtörténeti adatokat Pápai Páriz könyvéről. Kapronczay Károly tanulmánya Perlitzi János Dánielről és az 1751-ben kelt „Tervezet magyarországi orvosi és sebészi főiskola alapításáról" címü elképzeléséről ír. Kiváló összefoglalást kapunk a 18. századi felvilágosult abszolutizmus közegészségügyi törekvéseiről, a bécsi udvar elképzeléseiről, a magyarországi orvosképzés lehetőségeiről és formáiról. Hansgeorg V. Killÿen német nyelvű adatközlése az erdélyi szászok körében jellemző orvosi tanulmányokkal és a migrációval foglalkozik, különös tekintettel az 1870-1936 közötti évekre. Lázár Színi Karola a marosvásárhelyi székhelyű Országos Szemorvosi Tisztség létrehozására és működésére vonatkozó adalékokat közöl az 1821-1854 közötti időszakból. E tisztség létrehozásának célja a szegénysorsú szembetegek orvosi ellátásának a megoldása volt.
