Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
KÖNYVSZEMLE 241 hangulatokat és érzelmeket, belső és külső kommunikációt, a civilizáció történelmét. Azaz, szinte mindenről lehet értekezni az agy kapcsán, mert jelenlegi észlelt világunkat az emberiség alakította és még alakítja ma is. E könyv nagy előnye, hogy mindenről akar szólni, hátránnyá változik, mert mindenhez egyetlen könyv kevés. De izgalmas cikázása a témák között tagadhatatlan, és arra késztet, hogy mi is gyors üzemmódban kövessük a szerzőt. Aki kész erre az útra, vágjon bele! Czár Katalin Katona József: Katonai orvoslás. Képeslapok, életképek a gyógyítás múltjából, Bevezető: Szoleczky Emese, Budapest, Medicina, 2008., 191 old., ill. A mü főcíme (Katonai orvoslás) arra enged következtetni, hogy a mű a katonaorvoslás rejtelmeibe nyújt betekintést. Ennél azonban az alcím (Képeslapok, életképek a gyógyítás múltjából) kevesebbet is, és egyszersmind többet is sejtet. Kiderül belőle egyfelől, hogy nem tudományos szakmunkával van dolgunk, hanem képeskönyvvel, másfelől, hogy a műben található képek nemcsak a katonaorvoslás, hanem általában az orvoslás történetének forrásai. A mü lapjain főleg képeslapok, régi fényképek, rajzok, oklevelek és gyógyítással kapcsolatos régi tárgyak láthatók. A legkorábbi kép Bosznia-Hercegovina 1878. évi okkupációjának korában, a legkésőbbi a II. világháború alatt, a képek döntő többsége azonban a századfordulón, különösen az I. világháború idején készült. Minden képhez ismertetés kapcsolódik. A szerző a képeket és a hozzájuk kapcsolódó ismertetéseket tematikus fejezetekbe csoportosította. A fejezeteket rövid bevezetésekkel indítja. Az 1. fejezet a Családi emlékezet címet viseli. Ebben a szerző családi fényképek segítségével saját felmenőinek történetét eleveníti meg, akik között orvosok is voltak. A 2. fejezet címe: Katonai egészségügy. Ez 3 alfejezetre oszlik. Az 1. alfejezet címe: A 10. hadsereg 7. tartalékkórháza. Ebben Ausztria-Magyarország egyik hadikórházáról esik szó, amely az I. világháború idején működött. A 2. (Hadiesemények képeslapokon) és a 3. alfejezet (Hadifényképek képeslapokon) a tartalmát tekintve lényegében nem különbözik egymástól: mind a kettő olyan képeslapokat mutat be, amelyek I. világháborús tárgyú fényképek vagy rajzok alapján készültek. A 3. fejezet (Kórházak) Budapestnek és környékének régi kórházait mutatja be a 19. század második és a 20. század első feléből származó képeslapokon és fényképeken. Ebben a fejezetben javarészt nem katonai vonatkozású kórházakat ismerhetünk meg. A 4. fejezet (Vöröskereszt) képeslapjai a nemzetközi segélyszervezet I. világháborús magyarországi vonatkozású tevékenységének állítanak emléket. Végül az 5. fejezet (Gyógyfürdők) a századforduló Magyarországának gyógyfürdőiről ad áttekintést korabeli képeslapok, vonatjegyek, fürdőpoharak és egyéb források bemutatásával A mü, ahogy az a fentiekből is sejthető, nagyon gazdagon illusztrált és szép kivitelezésű. A századforduló Magyarországának képeslapjairól rendkívül átfogó képet nyújt. Dómján Lajos Kiss László: Az orvostudomány felvidéki történetéből. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Piliscsaba, MAT1, 2010. 392 p. A magyar művelődés- és tudománytörténet alakulásának, fejlődésének, eredményeinek megismeréséhez elengedhetetlen a történeti Magyarország egészére vonatkozó adatok feldolgozása, közzététele. Különösen érvényes ez az orvoslás hazai történetére, hiszen a magyar orvosi tudomány és kultúra alakulásának fontos helyszínei voltak Erdély és a Felvidék. A felvidéki országrész tudósainak alkotó és alakító tevékenysége a 18. században kapott érezhetően központi helyet az ország kulturális életében. A szatmári békekötés után újjáépülő ország fontos szellemi munkaközösségei alakultak meg a Felvidék városaiban. Jelentős volt a bányászati iskola létrejötte 1735-ben Selmecbányán, majd annak Akadémiai rangra való emelése 1770-ben, hiszen a természeti kincsek feltárásának fontos részterülete volt a régió ásványvizeinek, természetes hőforrásainak vizsgálata is. Nem feledkezhetünk el a felvidéki városokban működő ún. orvosi magániskolákról, amelyek évtizedekig igyekeztek a hazai orvosképzés hiányán a maguk eszközeivel segíteni. Ugyanis az egy-egy tapasztalt, nagy tudású orvos köré gyűlt - külföldi egyetemekre készülő ifjak olyan szintű ismeretekkel gyarapodtak itt, hogy ezután az igen költséges külhoni tanulmányokat a szokásosnál rövidebb idő alatt, mégis kiváló eredménnyel tudták elvégezni. Fischer Dániel késmárki és Moller Károly Ottó
