Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

KÖNYVSZEMLE 239 Sótonyi Péter bevezetőjét és a három ünnepelt rövid szakmai életrajzát követően szerzői betűrend szerint sorakoznak az írások. Bemard Le Calloc'h hiánypótló munkájában Pierre Bourdelot, Krisztina svéd királynő személyes orvosának pályaképét vázolja fel. Debrődi Gábor, a hazai mentéstörténet avatott ismerőjeként járja körül tanulmányában a mentőrohamkocsiszolgálat csaknem 60 éves történetét. Dörnyei Sándor a tőle megszokott alapossággal mutatja be Ungvárnémeti Tóth Lászlónak, 'Hippokrát fiának' rövid, ám figyelemreméltó pályafutását. Forrai Judit „Specialisták vagy sarlatánok?" címü írásában a 18. századi Európa foggyógyítói „szolgáltatásait" és nehézségeit teszi górcső alá. Gazda István Széchenyi István naplója alapján járja körül „a legnagyobb magyar" betegségeinek történetét. Grabarits István gyógyszerészettörténeti összefoglalójában a késő középkori kolostori receptektől követi végig a tudományterület írásbeli dokumentumainak sorsát egészen a modern gyógyszerkönyvekig. Kapronczay Katalin az orvostörténet-írás történetének 19. századi magyarországi emlékeit tárja fel és helyezi rendszerbe tanulmányában. Kapronczay Károly a katyñi tragédia 70. évfordulója apropójából a tömegsírok feltárásának magyar vonatkozásait, Orsós Ferenc munkásságát ismerteti. Kiss László a Magas-Tátrában a 19-20. század fordulóján megjelenő új terápiás módszer, a tuberkulózis klimatikus gyógyításának és az infrastruktúra kiépítésének kezdeteit foglalja össze. Kölnéi Lívia a gyógytorna és vízgyógyászat hazai kialakulásának körülményeit mutatja be kutatásában, végighaladva a 19. század e vonatkozású történésein. Kótyuk Erzsébet írása a közelmúlt eseményeihez kalauzolja az olvasót, a Szovjetunió felbomlásával függetlenné váló Ukrajna első tíz évének egészségügyi helyzetét vizsgálva. Magyar László András művelődéstörténeti tárgyú esszéjében az aranyszóló legendáját járja körül, a hiszékenység, a tekintélytisztelet és a nyereségvágy aspektusait kiemelve. Molnár László a pesti Orvoskar kiépítésének viszontagságos történetét tárja fel. Perjámosi Sándor az 1940-es évekbeli Kolozsvárra kalauzolja el az olvasót, az ottani Orvostörténeti Intézet kutatásait és tudományos munkáját ismertetve. Schultheisz Emil a filozófia és orvostudomány szoros kapcsolatára világít rá „Taurellus és Zabarella filozófiája a humanizmuskori orvosi fakultásokon" címü munkájában. Tahin Emma közegészségügy-történeti írása (részben nemzetközi) áttekintést nyújt a magyarországi kezdetektől a Közegészségügyi Tanszék felállításáig. Varga Benedek „A XVI. századi paduai anatómiai kutatások teoretikai háttere" címü tanulmányában a téma komplex elméleti vizsgálatára vállalkozik. A kötet zárlataként Vértes László munkája olvasható Pete Zsigmondról, „a honvédorvos egészségnevelőröl, a balneológia első hazai magántáráról". Mint látható, tematikailag igen széles merítés jellemzi a kötetet, így minden érdeklődő találhat érdekességeket az igényesen kivitelezett szöveggyűjteményben. Tomkiss Tamás Karasszon Dénes - Szieberth István: Állatorvosok a történelem sodrában. Bp., Magyar Állatorvosok Világszervezete, 2010., 214 p. ill. Az állatorvoslás-történet iránti tudományos érdeklődés kielégítésére jelentős hazai és külföldi szakirodalom áll rendelkezésre. Ugyanilyen fontos a népszerű tudományos irodalom is, amelynek célja, hogy a szélesebb olvasóközönséget megismertesse az elért eredményekkel, megmagyarázzon részletkérdéseket, amelyek figyelemre méltóak, tanulságosak és általános érdeklődésre tarthatnak számot. A szerzők jelen kötetükkel állatorvosokra, tehát személyekre fókuszálnak, a legismertebb szakemberekre, akik a felmerült betegségek és problémák megoldásában sikeres, sőt úttörő munkát végeztek és beírták nevüket a történelembe. Kronológiai sorrendben kerülnek méltatásra abban a korban, amikor éltek. A fejezetek is ebből adódnak, az 1956-os forradalom és szabadságharc azonban különös hangsúlyt kap a feldolgozásban. A legelső állatgyógyász a magyar táltos volt, egyben tudós pap is, aki a természet alapos ismeretére támaszkodva szerencsés kézzel avatkozott bele a bajok elhárításába, gyógyításába, és akit az állatorvosok ősének tekint-