Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

234 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) várják a vizuális összképet. Ezek többségénél azonban kárpótlást nyújt, hogy ritkán látható, kevéssé hozzáférhető műalkotásokat ábrázolnak. A „Medicina a képzőművészetekben" képes albumot elsősorban művészettörténészeknek, történészeknek és tanároknak ajánlom, akik gazdag képanyaghoz juthatnak, de lapozgatása bizonyosan prömöt okoz az orvoslás története iránt érdeklődő olvasóknak is, ha fontos számukra a letűnt korok vizuális megjelenítése. Kölnéi Lívia Budaházy István: Aszklepiosz és Hygieia Nagyváradon. Gyógyszerészettörténeti tanulmányok. Nagyvárad, Varađiñųm Script Kiadó, 2008. 282 p., ill. „Ez a könyv az első olyan monográfia, amely magyar nyelven ismerteti Nagyvárad gyógyszertárait, gyógyszerészeinek életútját és a város gyógyszerészi testületeinek problémáit." - írja Péter H. Mária szaklektor az ajánlásában. Budaházy István kutatásainak egyik fő témája a gyógyszerészettörténet, e szakterületen kifejtett tevékenységéért 2006-ban megkapta „AI. Ionescu Matiu" érem bronz fokozatát. 2007-ben védte meg doktori címét a Kolozsvári Gyógyszerészi Karon. A szerző időrendben haladva foglalja össze a várađi gyógyítás történetét. A Szent László király által 1092-ben alapított Várad mindig is a kultúra, a tudomány és a művészetek támogatója volt. A várađi püspöki udvar volt a művelődési központ. Szerzetesi és kolostori gyógyítás a 12-14. században: A johanniták II. Géza (1141-1161) uralkodása alatt kerültek Várad környékére. A Kőrös-parti Biharszentjánoson épült johannita kolostor alapítása nem ismert, de 1190ben már működött. Benne szegény vándorok és zarándokok számára menhelyet, a betegek számára ispotályt is működtettek. Nagy valószínűség szerint ez lehetett a környék első hospitáléja, amely a város szegényeinek és betegeinek az ellátását is végezte. A tatárjárás után a ciszterciek vették át, akik nagy gondot fordítottak a megfelelő kórházi személyzetre, a gyógyszertár-gyógyszerészi osztályra és a mintaszerűen berendezett fürdőkre. 1339-ben viszont már Váradon működött egy szegények háza. vagyis ispotály. Egy 1349-es püspöki feljegyzés szerint nagy pestisjárvány tizedelte meg Várad lakosságát. Az első orvosok és gyógyszerészek Váradon a 14-15.században: Az első orvosok Váradon a 14. században jelentek meg. A püspöki udvarban is és a várban is akkor főleg itáliai hatás érvényesült, így az itt tevékenykedő orvosok is főleg olasz származásúak voltak és tanulmányaikat is Itáliában végezték. Az első név szerint ismert Váradon élő orvos egy 1332-es feljegyzés alapján Magister Paulus physicus, kanonok és főesperes. A 14. és 15. században hazánkban még nem vált szét az orvosi és gyógyszerészi tudomány és gyakorlat. Az orvosok felügyelték is irányították a gyógyszerkészítést. A gyógyszereket nem az orvos készítette, hanem bizonyos segítőket vettek igénybe, ők voltak az ún. stationariusok, akiket az önállósuló patikusi hivatás előhírnökeinek lehet tekinteni. Az első név szerint is ismert önálló várađi gyógyszerész Márk apothecarius volt. Nagy valószínűséggel a 14-15. század fordulóján tevékenykedett. Szinte biztos, hogy Márk is itáliai származású lehetett. Reformáció - az első kéziratos orvosi könyv Váradról ló.sz.: A reformáció jótékony hatása a tudományban és kultúrában érzékelhető. Az anyanyelvű tudományosság kibontakozásának egyik kézzel fogható bizonyítéka Lencsés György Ars Mediçája. Az eredeti, Lencsés György által Váradon szerkesztett mű elveszett, keletkezésének dátumát csak becsülni lehet, 1571 vagy 1577. A kéziratos könyv értéke, hogy az egyetlen olyan magyar nyelvű munka, amely az orvostudománynak egész témakörét felöleli és a korabeli tudományosság színvonalán áll. Lényegében az orvosi szaknyelv kialakításának első mérföldköve. 17-18. századi „házipatikák" és borbélysebészek: A 17. sz. végén a nemesi házaknál tartott „házipatikák" segítették a betegeket és orvosokat országszerte. Sok materia medica készlet nagy része ma is ismert gyógynövény vagy fűszernövény (sáfrány, szerecsendió, gyömbér), vagy kivonó- és vivőanyag (ecet, bor, égetett bor). Állati eredetű anyagok közül pl. a tej, tojás méz, háj volt a legismertebb. Ekkor jelentek meg Váradon a chirurgusok, a borbélysebészek is, akik a mesteri cím elnyeréséért két flastromot és egy kenőcsöt kellett elkészíteniük. így bizonyos fokon értettek a gyógyszerek elkészítéséhez is, de fő feladatuk az érvágás, foghúzás, köpölyözés, piócázás, sebápolás volt. A várađi borbélysebészek céhe 1745-ben alakult meg, ekkor 6 tagja volt. Borbélysebészek már jóval korábban is működtek Váradon, az 1715-ben és 1720-ban készült összeírásokban már találkozhatunk egyegy „Chyrurg."-ként említett személlyel. Az első gyógyszertárak 18. században: A 18. században alapított patikák egy része magánszemély által jött létre, másrészt a különböző egyházi rendek hoztak létre és működtettek gyógyszertárakat. Az első név szerint ismert