Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Kiss László: Volt egyszer egy orvosi kar - a pozsonyi Erzsébet Egyetem orvosi karának rövid története (1914-1919)

210 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) állam, Csehszlovákia szlovenszkói (szlovákiai) részének székhelye. Ide költözött a Szlovenszkó /'gazgatásával megbízott teljhatalmú minisztérium, melynek élen egyébként egy orvosdoktor Vavro Srobár (1867-1950), a szlovákokat a „csehszlovák törzs magyar¢országi) ágának" tekintő, Masaryk elnök bizalmát élvező rózsahegyi (ma: Ruzomberok) gyakorló orvos állt. Mi történt az egyetemen, az orvosi karon? A Gyógyászat c. pesti lap 1919 januárjában e rövid hírt tette közzé: „A pozsonyi magyar Tudományegyetem orvosi fakultására a beiratkozások zavartalanul folynak a III., IV. és V-öd évesek számára... Az előadások február Óén veszik kezdetüket. A cseh-szlovák állam úgy a megszállt, mint a meg nem szállt területről a hallgatóknak ideutazását megengedte és a félév akadálytalan befejezését biztosította".

u Ezen optimista hangú értesítésre rövidesen rácáfoltak a februári események. Az említett minisztérium felállítása felnyitotta az őslakosság szemét, melynek 42 %-a németnek, 41 %a magyarnak vallotta magát az 1910-es népszámláláskor.

1

4 Ez az őslakosság rádöbbent, hogy a város megszállása - az antant ígérete ellenére - nem „ideiglenes" lesz. Erre utalt a teljhatalmú megbízott, az említett dr. Srobár díszpompás, diadalkapun át történő bevonulása Pozsonyba február 4-én. Mivel az egyetem tanári kara testületileg megtagadta a részvételt és hódolatnyilvánítást a bevonuláshoz szervezett „népünnepélyen", a tanárokat katonai felügyelet alá helyezték és az egyetemet bezárták. Közvetlenül Srobár bevonulása előtt, február 3-án, az egyetem rektorát, a közjog tudós professzorát Polner Ödönt (1865-1961) letartóztatták. Ugyanezen a napon kezdődött az a sztrájkhullám, amelyben a sztrájk vezetői 11 tételes követelést juttattak el a minisztériumba. Az első helyen szereplő „A népek önrendelkezésijogának, valamint a lelkiismereti szabadság elvének elismerése" mellett a 2. pont pozsonyi tudományegyetem újból való megnyitásá^ét követelte.

1:

1 Mivel a követelésekre nem kaptak kielégítő választ, 1919. február 12-ére általános (figyelmeztető) sztrájkot hirdettek, melynek kicsúcsosodása a délután 3-ra tervezett népgyűlés lett volna. Ami ekkor történt, arról a pozsonyi Híradó másnapi száma ezt írta: „a cseh katonaság pár perc alatt szinte ostrom alá vette a várost és gépfegyver tűzzel, feltűzött bajonettel verte szét a népgyűlést, de minden kis csoportosulást, ártatlan járókelőket is". Hét halott és 23 sebesült maradt a Vásárcsarnok előtti téren a „pozsonyi sortűz"-ként elhíresült beavatkozás következtében. „Sohasem felejtem el azt a látványt, melyet klinikám a február 12-iki vérengzéskor nyújtott - emlékezik évek múltán Bakaÿ Lajos az Orvosképzés hasábjain

1

6 - „Délután két órakor, amikor sürgős telefonhívásra besiettem, az egész földszinti folyosót, valamint az ambulantiai helységeket mindenkorú és nemű súlyos sebesültekkel telve találtam, akiket két tanártársam, Pékár Mihály és En z Béla segítettek hordágyon beszállítani. A folyosó végén pedig egymás mellett leterítve feküdtek a kiszenvedett áldozatok^'. Az egyetemet két hét múlva a szlovák gyökerű, de 1918-ig magyarul publikáló Jeh¡icska Ferenc (1879-1939), a budapesti teológia volt professzora, mint az egyetem csehszlovák kormánybiztosa, újra ünnepélyesen megnyitotta. A egyetem jövője körüli bizonytalanság azonban csak fokozódott. Ez arra késztette a tanárokat, hogy augusztusban 12 tagú 1

3 Gyógyászat, 59 (1919) 5 73. 1

4 Tiszai, 59 1

5 Filep. 1

6 Bakaÿ 23-24.